Ciki vagy nem ciki, idén nyáron jutottam el oda, hogy elolvassam a Harry Potter-sorozat könyv változatát, majd újranézzem a filmet. Nem is tudom miért nem olvastam el sohasem, pedig nagyon szerettem kisebb koromban olvasni. Azonban mindig a következő film premierje előtt akartam elolvasni az összes addigi kötetet, se ez egy 10 éves gyereknek tényleg kihívás. Ahogy új részek kerültek mozivászonra, egyre több könyvet kellett volna elolvasnom, így sohasem álltam már neki. Most viszont ismét kezd visszatérni az olvasás iránti szeretetem, az igény, hogy mindig legyen a kezemben egy könyv. Így elhatároztam, hogy idén nyáron elolvasom az összes kötetet, majd megnézem a filmet is, immáron angolul, felirat nélkül. Így legalább a nyelvtudásom is fejlődik. (Hisz egyértelműen fontos tudni angolul, mi az a Sötét varázslatok kivédése, fogó, avagy Mógus professzor.) A tovább mögött - nyilván már senkinek sem spoileresen - folytatom...
Igazából arra voltam kíváncsi, hogy a rendező hogyan oldotta meg azokat, amiket J.K. Rowling olyan frappánsan kigondolt. És be kell valljam, rendkívül kellemeset csalódtam. Az első könyv bemutatja az olvasónak a varázslóvilágot, a szabályokat, a varázslók játékát, az Abszol utat és megannyi érdekességet. A könyv remekmű, tényleg a legkisebbektől idősekig mindenkinek ajánlott, aki kicsit is képes elrugaszkodni a Földtől és annak törvényeitől. Szerencsére a rendező (Chris Columbus) a legapróbb részletekre figyelt, minden úgy szerepel a filmjében is, mint ahogy az feketén-fehéren szerepel. Néha elgondolkozom, hogy vajon mennyire lehet nehéz egyes jeleneteket leforgatni. Például egy kviddics meccset, ahol mindenki egy seprűn ülve a levegőben röpköd, miközben labdát passzolgatnak.
A könyv és a film szinte nem is tér el egymástól, aminek nagyon örülök, mert tudom, a későbbi részekben már lesznek nagyobb változások. Számokban és rajongótáborban is látható ez a siker: az első film máris rekordbevételt hozott, 31,3 millió dollárt. A könyv sikerei pedig vitathatatlanok, hiszen közismert, hogy J.K. Rowling a világ első milliárdos írója. Ezzel a filmmel egy új kultusz teremtődött, a Harry Potter kultusza. Több millió gyerek - köztük én is - mondhatja el magáról, hogy ő a Harry Potteren nőtt fel. És nem tudom mások hogy vannak vele, de én nagyon örülök ennek.
Mikor 11 éves lettem, én is vártam, hogy majd Hagrid betoppan, és elvisz a Roxfortba. Fanatikus rajongó lettem, voltak matricáim, matricásalbumom, írószereim és naphosszat bújtam a Harry Potter rajongói oldalakat. Még egy fanfictiont is írtam anno, amivel 3. helyezést értem el. De szerintem a mai tinédzserek/fiatal felnőttek mind így voltak ezzel. Még ha nem is vallják be maguknak. Nagyon kevés olyan embert ismerek, aki ne rajongott volna akár egy kicsit is a Harry Potterért.
Most, 12 évvel később teljesen más szemmel néztem a Bölcsek kövét, azonban egy percig sem untam. Először is meg kellett barátkoznom a szereplők eredeti hangjával, az angol akcentussal (amit továbbra is imádok). Megcsinálni egy 2,5 órás filmet úgy, hogy ne unjam, hogy ne tűnjenek fel a cgi-k meg a számítógépes szerkesztések, nagyon nagy dolog. Tényleg látszik, mennyi munkát fektettek bele, hisz egy percig sem kételkedhetünk, hogy tényleg egy varázslóképzőben vagyunk, ahol repülő seprűkön lovagolnak, tanárok macskává változnak, vagy éppen trollt szabadítanak egy lányvécébe.
A végén lévő nagy Harry-Voldemort összecsapás pedig még mindig zseniális. Ahogy előkerül Mógus tarkójáról Tudjukki feje (itt hogyhogy van orra?) meg az egész jelenet egyszerűen zseniális. Harry sanyarú sorsát is remekül sikerült bemutatni, és mikor a tükörben meglátja szüleit, az is egyszerűen szívszaggató. Most nem pontoznék, egyrészt mert elfogult vagyok, másrészt mert szerintem egy Harry Potter-részre (legalábbis az első párra) 9-nél kevesebbet nem igazán lehet adni.
0 komment:
Megjegyzés küldése