26 nap. 1 gyilkosság. És egy kérdés: Ki ölte meg Rosie Larsen-t? Röviden ennyiről szól a The Killing, de ha jobban belemélyedünk a sorozatba, kiderül, hogy mi minden rejlik még a sorozatban.
Nagyon nehezen kezdtem bele a sorozatba, mert amiről mindenki ódákat zeng, az általában nekem nem szokott bejönni. Az 1.évadban igazolódni is látszódtak a kétségeim, mert túl lassúnak és borúsnak, depressziósnak találtam a sorozatot. A karakterekkel sem tudtam azonosulni, sőt megkedvelni sem tudtam igazán őket. Mindennek ellenére kitartottam, mert érdekelt ki ölte meg Rosie-t. Az 1. évad fináléjában következett be a fordulópont, mert a mindenki által nagyon rossz résznek kikiáltott évadzáró engem berántott. Valahogy megfogott a rész drámaisága, bár tisztában voltam vele, hogy nem az a gyilkos, akit akkor letartóztattak. Ezután még jobban érdekelt, hogy mi történt szegény lánnyal, kinek állhatott érdekében megölni?
A 2. évadban már minden nagyobb hatással volt rám: az esős Seattle, a Larsen család drámája, Linden és Holder "kapcsolata" meg úgy az egész sorozatnak a hangulata. Nehéz megmagyarázni, de behúzott és nem csak a gyilkosság, hanem a személyes drámák miatt is. Az egyes szereplők sorsa legalább annyira izgatott, mint a gyilkos kiléte. Az egyik kedvenc részem, amikor Linden bekerül a pszichiátriára és kiderülnek dolgok a múltjából. A múltjának feltárása megrázó volt, ugyanakkor megérthetjük, hogy miért olyan anya, amilyen. Ezek a személyes drámák pont olyan fontos részét képezik a sorozatnak, mint a nyomozás vagy a politikai szál. Másrészről viszont pont ezek azok a jelenetek, amelyek miatt sokan lassúnak, unalmasnak találhatják a sorozatot.
Természetesen ezek a drámák a remek színészek nélkül nem lettek volna ilyen hatásosak. Sem Mireille Enos-t, sem pedig Joel Kinnaman-t nem ismertem a sorozat előtt, de mindketten fantasztikusan alakították a szerepüket. Egyiküknek minimum kijárna egy Emmy-jelölés. A sorozat mellett szól továbbá, hogy egyik főszereplő sem bombázó, hanem átlagos emberek és emiatt még közelebbinek éreztem őket.
A politikai szál érdekelt a legkevésbé, de Richmond megtámadása után ez is felkeltette az érdeklődésemet. Kíváncsi voltam, hogy hogyan dolgozza fel a tragédiát és mi lesz a következő lépése. Kis idő után felállt a padlóról és végül megnyerte a választást, amelyre számítani lehetett, hiszen az embereknek kellenek a sikertörténetek és nincs is ezzel gond.
A gyilkos kiléte a végén annyira már nem izgatott, mert az út fontosabbnak tűnt és 6-8 karakterre le lehetett szűkíteni a gyanúsítottak körét. Azonban a finálé még így is meglepett, mert nem egy egyszerű gyilkosságról van itt szó. Végül is Rosie rosszkor volt, rossz helyen és olyan valaki taszította a halálba, akinek fogalma sem volt arról, hogy kinek az életét oltja ki. Rosie-t csak a pilotban és a 2. évad fináléjában láttuk és azt kell, hogy mondjam ez nagyon hatásosnak bizonyult. A kisfilmje nézése közben én is elérzékenyültem, pedig soha nem szoktam. Ebből is látszik, hogy a The Killing milyen zseniális sorozat, jobban magával ragadott, mint eddig bármelyik széria.
Rosie-ról egyénként alig tudtunk meg valamit a sorozat során, de az utolsó estéjét látva egy átlagos tinilány lehetett, aki szeretett álmodozni és el akart indulni megvalósítani őket. Rosie amolyan szellemként "élt" a sorozatban, mindenki csak beszélt róla, de az igazi érzéseit csak nagyon kevesen ismerték. Még a szülei sem tudtak róla mindent, sőt kicsit el is hanyagolták a lányt.
Minden pozitív eleme ellenére a The Killing sem tökéletes sorozat, nem kaptunk a nyomozás során felmerült minden apró részletre választ, de azt mondom, ez nem is számít. Ami számít az az, hogy élveztem a részeket és mindig azon kattogott az agyam, hogy ki, vagy kik lehet(nek) a gyilkos(ok).
Amióta végeztem a 2. évaddal azon gondolkozom, hogy szeretnék-e 3-at, de még mindig nincs egyértelmű válaszom. Természetesen egy hasonló minőségű 3. évadot szívesen megnéznék, de nem vagyok benne biztos, hogy ez kivitelezhető. Elég sok mindent ellőttek a két évad alatt, önismétlésre meg nem lennék vevő, de szerintem mások sem. Ráadásul új ügyet kell felépíteni és a Larsen családot is el kell engednünk, ami nem lesz egyszerű. A színészek miatt drukkolok a 3. évadnak, aztán majd meglátjuk mit gondol az AMC.
Értékelés: 9/10
Az első évad 10. részéig láttam - köszi, h elárultad, h olyan a gyilkos, aki nem ismerte, és azt se tudta, kit öl meg. Az én agyam is azon kattog, ki lehetett a gyilkos, ezzel jópáran kiestek. :S
VálaszTörlésOdaírhatnád színes hatalmassal, h spoiler, akkor nem járok így. :o(
Ühüm, most látom oldalt a figyelmeztetést - hát, aki nem ismeri az oldalt, annak nem biztos, h feltűnik. Na, mindegy, csak kissé elment a kedvem, pedig irtó lelkesen néztem...
VálaszTörlésSajnálom, nem volt szándékos, de konkrét dolgokat így sem írtam a kritikába. Én azt nem írtam, hogy nem ismerte, csak azt, hogy nem tudta kit öl meg. Ezzel még bárki lehet a gyilkos, úgyhogy folytasd, mert megéri! :)
TörlésValóban megéri megnézni ezt a sorozatot!
VálaszTörlésA történet végére azt lehet mondani: az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Végig szurkoltam Richmondnak, hogy megnyerje a választást, ami a végére össze is jött! Részemről a történetet a végének tekintem, hisz az ügyet lezárták, minden a helyére került, és már nem hiszem hogy lenne értelme harmadik évadnak! Esetleg tényleg egy másik ügyben. De ahogy írtad, ez már valóban nem a Larsen családot érintené. Lássuk be, Stannak a múltját is megtapasztalhattuk, de ennek ellenére jófej volt, és mint apa, nagyon helyénvalóan állta a sarat minden helyzetben! Mich larsent is megkedveltem és a két fickó aranyos volt!
Örülök, hogy másnak is tetszett. :) Én is úgy éreztem, ahogy te és utólag végiggondolva szerintem is jobb, hogy nem készül újabb évad.
Törlés