Nagyon régen volt könyvkritika az oldalon, amit szánok-bánok és ezentúl megpróbálok ismét minden olvasmányomról kritikát írni. Visszatérésnek pedig nem is választhattam volna jobbat, mint ismét egy New Adult kategóriába sorolandó trilógia első kötetét. Mostanában mindenki ráállt a trilógiákra, amelyeknek a megalapozottságát nem annyira látom, minthogy az Esztelenül trilógia esetében sem. Ebből a könyvből bőven elég lett volna ez az egy kötet, hiszen olyan szépén lezárta az író a történetet, minden szálat lezárt, nem nagyon tudom/akarom elképzelni, hogy hogyan is folytatódik ez a szerelmi háromszög, de ne szaladjunk ennyire előre.
A történet három fiatal szerelmi háromszögét dolgozza fel elég egyedi módon. A fiatal pár, Denny és Kiera Seattle-be költöznek a srác munkája miatt, és egy régi haverjánál, a helyi rock sztár Kellannél húzzák meg magukat. Minden jól alakul egészen addig, amíg Denny-nek egy másik városba nem kell költöznie a munkája miatt, míg Kiera Seattle-hez van kötve. Az egymástól távol töltött idő alatt minden csak összezavarodik körülöttük, de ők megpróbálják fenntartani a tökéletes kapcsolat látszatát. A történetet Kiera szemszögén keresztül ismerhetjük meg, ahogy a New Adult könyvek többségénél és itt sem marad el az E/1.személyű jelleg. A könyv kezdetekben nagyon magával ragadott, mert érdekesnek bizonyult a történet és kíváncsi voltam, hogy végül hova lyukadunk ki, de egy idő után fárasztóvá válik a szenvedés és az időhúzás.
A regény nagy részében Kiera a két férfi között őrlődik, és úgy gondolom, hogy elég sokáig nem viselkedik gerinces emberként. Nagyon kihasználja mindkettőjüket és benne ez sokáig nem is realizálódik, csak azzal van elfoglalva, hogy egyikőjüket sem akarja elveszíteni. Kiera karaktere emiatt és a sok sírás-rívás miatt hihetetlenül ellenszenves, nem is tudok drukkolni a boldogságáért. A regényben azonban nem csak ő, hanem szinte az összes karakter elsírja magát párszor, amitől kicsit hiteltelenné válik az egész. Komolyan a vége felé már úgy éreztem, hogy egy Daniel Steel regényt olvasok, és a rengeteg felesleges szenvedés miatt kevéssé tudtam élvezni a regényt, ami a enélkül és pár körrel kevesebb játszma nélkül igazán kiváló lehetett volna.
Az általam olvasott New Adult könyvekkel ellentétben itt vannak személyiségjegyei a karaktereknek és sokkal jobban ki vannak dolgozva. Kifejezetten tetszettek azok a részek, amelyekben Kellan vagy éppen Kiera múltjából tudtunk meg részleteket és kaptunk választ a viselkedésükre, főleg Kellan esetében. Ráadásul egyikük sem szent, mind a hárman követnek el hibákat a regény során, nem is keveset, amitől igazán egyikükkel sem tudok együtt érezni, ugyanakkor tetszett ez a megoldás. A legjobb karakterek mégis a mellékszereplők a könyvben. Griffin és Anna nagyon szórakoztatóak a maguk módján, ráadásul Anna bármennyire is tűnik keménynek, azért a zord külső érző lényt takar. Jenny pedig két lábbal áll a földön és ő tartja sokszor a realitások talaján Kierát.
Értékelés: 7/10
Mindent összevetve nem rossz könyv az Esztelen, de jó szívvel csak a New Adult műfaj rajongóinak ajánlanám. A folytatás bármennyire is nem tűnik biztatónak, azért az esélyt megkapja, hátha pozitívan fogok csalódni. Azt hiszem egyenlőre felhagyok a műfaj könyveivel és más jellegű regények felé fordulok, mert eddig jót nem nagyon olvastam és a blogra és ráférne néhány más típusú könyvkritika.
0 komment:
Megjegyzés küldése