Adott két nagyszerű színész, egy csodálatos helyszín, rengeteg effekt, CGI és egy szívszaggató történet. Röviden ennyivel lehetne jellemezni a Gravitációt. Azonban ebben azért mégis több van, mint azt első ránézésre gondolnánk. Először is az űrt nem túl sűrűn választják egy film fő helyszínének. Nyilván nem mentek ki Clooney-ék sem az űrbe forgatni, így végig a stúdióban, zöld háttérrel kellett megoldaniuk a dolgot, ami önmagában nem könnyű feladat. És akkor ott van az a 13 perces bevezető rész, amit vágás nélkül forgattak le. Tényleg ritka ügyesen és figyelemfelkeltően indították el a szálakat. Spoileresen folytatom!
A történet annyi, hogy Ryan (Sandra Bullock) és Matt (George Clooney) az egyedüli túlélői a váratlanul becsapódó meteoroknak, amelyek megsemmisítették a bázist. Együtt próbálnak eljutni a következő állomásra, azonban az oxigén egyre fogy, míg a pánik csak fokozódik, s hiába szép látvány, nem a legkellemesebb hosszú órákig a semmiben lebegni. Útközben kicsit megismerik a másikat, egymás magánéletéről is sok mindent megtudnak, sőt talán még flörtölnek is egy kicsit. Ekkor fut át az agyunkon, hogy biztos megmenekülnek, és a film végén összejönnek. Azonban váratlan fordulatként meg kell válnunk Matt-től, így dr.Stone-nak egyedül folytatja az útját. Többször adná már fel és távozna az élők sorából, mikor álmában megjelenik Ryan - Clooney zseniális ötletének köszönhetően - és egy életmentő ötletet ad, amivel végül megmenekül a főszereplőnő, s a sárban dagonyázva ismét sík talajon van.
Nem a történetben kell keresni a kulcsot, mert nem ott van elrejtve. Sokkal inkább a zseniális kivitelezésben és abban, hogy hosszú percekig nézem a lenyugvó napot az űrből, de egy percig sem kételkedem abban, hogy ez ne lenne valóságos. Pedig tudom, hogyaz egész a számítógép műve. És ez az igazi művészet. Nem szeretnék elfeledkezni a két csodálatos színész (Sandra Bullock és George Clooney) fenomenális alakításáról, főleg, hogy a film nagy részében az arcukat is alig láthattuk, így a hangjukkal kellett meggyőzően alakítaniuk. A zenei aláfestés is remekül meg volt csinálva, tényleg kitettek magukért. Nem csoda, hogy ennyi Oscarra jelölték.
A film csak 7/10-et kap azért, mert az elvárásaimhoz és a nagy beharangozásokhoz, hypeolásokhoz ez még kevés, de egyszer mindenképp érdemes megnézni!
0 komment:
Megjegyzés küldése