Az előző két évadban nem kíméltem az írókat a kritikáimban és az akkori véleményem mostanra sem változott. Azt viszont el kell ismerni, hogy az utolsó hat részre nagyon összekapták magukat és sokkal jobb lezárást kaptunk, mint amire számítottam.
Többször terveztem, hogy írok a Sherlockról kritikát, de végül elmaradt. Az új évad azonban jó lehetőséget biztosít arra, hogy végre szó legyen a sorozatról.
Nem vagyok oda a Family Guy-ért, így nyilván nem keltette fel a sorozat megalkotójának Seth Macfairlane első filmje az érdeklődésemet.
Joseph Gordon-Lewitt ezúttal nem csak színészként szerepel egy alkotásban, hanem a Don Jonnal rendezőként is debütált. A film ötlete elég érdekes, de csak a megtekintése után válik világossá. hogy sokkal több annál, mint amit először gondolunk.
Az évad nagyon nehezen indult, a magam részéről félre is tettem a harmadik rész után, ugyanis kiborított a sok Stefan és Elena hasonmás. A kommenteket figyelve sokkal rosszabbra számítottam a folytatást illetően, de azért Julia Plec jobb lenne, ha a saját ötleteire támaszkodna és nem más sorozatok ötleteit adaptálná.
A könyv végig roppant izgalmas és keverednek a pokolbéli és a felszíni események, a közös annyi bennük, hogy mindent Lucifer irányít. A két világ tökéletesen van felépítve és teljesen hiteles, hogy minden eseményt a kezében tud tartani, hiszen nagyon sokan dolgoznak neki, vagyis fogalmazzunk úgy, hogy gyilkolnak érte. Ez az elképzelt világ kicsit Az éhezők viadalára emlékeztet, bár fogalmam sincs miért ugrott be, talán a főszereplő karakterének hasonlósága miatt. Mindkét műben egy erős, fiatal lány áll a középpontban, aki szabad akar lenni és nem érdeklik az ehhez szükséges erőfeszítések vagy nehézségek. Ráadásul mindketten egy háború kirobbantását érik el, amelyből nyilván győztesen jönnek ki. Minden elismerést megérdemel az író, amiért egy ilyen színvonalú világot tudott leírni, nem is beszélve a lényekről. Az angyalok és egyéb lények leírása annyira hiteles, hogy a könyv olvasása közben magam előtt láttam a gyönyörű vagy éppen kevésbé szép lényeket és ezt nem sokan tudják így megjeleníteni manapság.
A gyilkossági sztorikat eleve nagyon szeretem, de ha még egyéb elemekkel kombinálva is van, gyakorlatilag garantált a szórakozásom.A könyvben a gyilkosság mellett a szexuális tartalmak, illetve egy szerelmi háromszög is szerepet kap. Mindezt úgy oldja meg az író, hogy két részre bontja a történetet, az egyikben a nyomozást követhetjük, míg a másikban Szilvia kalandját a selyemfiúval egészen a gyilkosságig. A könyv ilyesfajta kettéosztásával még nem találkoztam és bevallom az elején nagyon fura volt Szilvia történetét úgy olvasni, mint egy könyvet, amit a nő írt. Tehát gyakorlatilag ez a része könyv a könyvben, amellyel még nem találkoztam, de negyven oldal után már egyáltalán nem tűnt furának. A másik szálon Dr. Lengyel a pszichológus és Laura a nyomozónő, kiegészülve Dórával akarja megtalálni először Szilviát, majd a gyilkossági ügy kellős közepébe csöppennek. A Bomlásban tehát alapvetően a gyilkossági szál vonzott és szerencsére ez kitartott a könyv végéig, ugyanis egészen az utolsó oldalakig nem lehetett tudni, hogy ki követte el a brutális gyilkosságot. A gyilkos személye pedig váratlanul ért és ez még inkább emel a kötet értékén.
