Premier - Emberi tényező (Almost Human)

J.J.Abrams legújabb sorozata ősszel mutatkozott be a Amerikában, itthon pedig a Viasat3 fogja vetíteni február 20-tól Emberi tényező címmel. A sorozatból egyenlőre tíz rész biztosan el fog készülni, ugyanis ennyi epizódból áll az első évad. Ugyan nem döntöget nézettségi rekordokat, de simán el tudom képzelni, hogy legyen folytatása, mert a nézettségi adatait figyelembe véve nem kell szégyenkeznie.

A sorozat a jövőben, pontosan 2048-ban játszódik, amikor a bűnözés a sokszorosára emelkedik a világban. A rendőrség emiatt elrendeli, hogy minden rendőr mellett egy robotnak kell dolgoznia. A zűrős rendőr, John Kennex (Karl Urban) nagyon nem örül ennek az új szabálynak. Két évvel korábban ugyanis az egységük egy veszélyes akcióban vett részt, amelynek során az android segédjük a bajban hagyta John-t és társát. Az akcióban végül John elvesztette a lábát és a társa életét sem tudta megmenteni. Tizenhét hónapnyi kóma után John végül felébred és meg kell küzdenie az amnéziájával, illetve a lábprotézisével is. Később visszahívják a rendőrséghez és most egy robottal is kénytelen lesz együttműködni.

Read More

Lakatos Levente - Bomlás

Nagyon sokáig vívódtam, hogy adjak-e esélyt  a könyvnek, végül megláttam a könyvtárban, belekezdtem és nagyon kellemesen csalódtam. Bevallom, hogy az utóbbi években nem sok magyar író könyvét olvastam el és azok is csalódást okoztak, így nem csoda, hogy kételyekkel kezdtem bele a Bomlásba. Már a könyv elején éreztem, hogy ez bizony jobb lesz, mint amire számítottam, de hogy ennyire magával ragadjon a a történet azt nem kalkuláltam bele.

A gyilkossági sztorikat eleve nagyon szeretem, de ha még egyéb elemekkel kombinálva is van, gyakorlatilag garantált a szórakozásom.A könyvben a gyilkosság mellett a szexuális tartalmak, illetve egy szerelmi háromszög is szerepet kap. Mindezt úgy oldja meg az  író, hogy két részre bontja a történetet, az egyikben a nyomozást követhetjük, míg a másikban Szilvia kalandját a selyemfiúval egészen a gyilkosságig. A könyv ilyesfajta kettéosztásával még nem találkoztam és bevallom az elején nagyon fura volt Szilvia történetét úgy olvasni, mint egy könyvet, amit a nő írt. Tehát gyakorlatilag ez a része könyv a könyvben, amellyel még nem találkoztam, de negyven oldal után már egyáltalán nem tűnt furának. A másik szálon Dr. Lengyel a pszichológus és Laura a nyomozónő, kiegészülve Dórával akarja megtalálni először Szilviát, majd a gyilkossági ügy kellős közepébe csöppennek. A Bomlásban tehát alapvetően a gyilkossági szál vonzott és szerencsére ez kitartott a könyv végéig, ugyanis egészen az utolsó oldalakig nem lehetett tudni, hogy ki követte el a brutális gyilkosságot. A gyilkos személye pedig váratlanul ért és ez még inkább emel a kötet értékén.

A történetbe nem tudok belekötni, de a könyvben megjelenő egyéb elemekbe belefogok kicsit. Számomra túl sok volt a megjelent szörnyűség, a démoni világtól kezdve a megerőszakoláson át, a nem teljesen normális pszichológusig. Ha ezeknek a fele van csak benne a történetben, akkor egy szót sem szólnék, de úgy érzem ezen a téren kicsit túllőtt a célon az író. Talán Flórián karakterét kellett volna picit árnyaltabbra vennie, hiszen tényleg úgy alkotta meg, mint az eredendő gonoszt és aminek hitte magát, vagyis az Ördög fiának.  A karakterről semmilyen pozitív dolgot nem tudtunk meg, pedig nem minden fekete vagy fehér, ahogy a többi szereplőnél ez teljesen jól ki is jött. Persze így megvolt az ok, amiért megölték a másodállásban prostituáltként dolgozó fiatalt és nem volt egyértelmű a tettes kiléte sem. A többi szereplőt megkedveltem ugyan, de igazán megszeretni egyiküket sem tudtam, úgyhogy a könyv másik gyengeségének ezt tudnám megemlíteni.

Értékelés: 8/10
Összességében ez egy nagyon jó könyv, amelyet mindenképpen érdemes elolvasni. Pont az van meg benne, amit a New Adult könyvekből hiányolok, vagyis az izgalom faktor. Ebben az esetben végig izgatott, hogy ki lesz a gyilkos és miért követte el a tettét és a szerelmi szál végkimenetele sem volt teljesen sablonos. A krimi rajongóinak, illetve a New Adult iránt érdeklődőknek - ha egyáltalán belefér abba a kategóriába- mindenképpen ajánlom elolvasásra.

Read More

Gravitáció (Gravity)

Adott két nagyszerű színész, egy csodálatos helyszín, rengeteg effekt, CGI és egy szívszaggató történet. Röviden ennyivel lehetne jellemezni a Gravitációt. Azonban ebben azért mégis több van, mint azt első ránézésre gondolnánk. Először is az űrt nem túl sűrűn választják egy film fő helyszínének. Nyilván nem mentek ki Clooney-ék sem az űrbe forgatni, így végig a stúdióban, zöld háttérrel kellett megoldaniuk a dolgot, ami önmagában nem könnyű feladat. És akkor ott van az a 13 perces bevezető rész, amit vágás nélkül forgattak le. Tényleg ritka ügyesen és figyelemfelkeltően indították el a szálakat. Spoileresen folytatom!

A történet annyi, hogy Ryan (Sandra Bullock) és Matt (George Clooney) az egyedüli túlélői a váratlanul becsapódó meteoroknak, amelyek megsemmisítették a bázist. Együtt próbálnak eljutni a következő állomásra, azonban az oxigén egyre fogy, míg a pánik csak fokozódik, s hiába szép látvány, nem a legkellemesebb hosszú órákig a semmiben lebegni. Útközben kicsit megismerik a másikat, egymás magánéletéről is sok mindent megtudnak, sőt talán még flörtölnek is egy kicsit. Ekkor fut át az agyunkon, hogy biztos megmenekülnek, és a film végén összejönnek. Azonban váratlan fordulatként meg kell válnunk Matt-től, így dr.Stone-nak egyedül folytatja az útját. Többször adná már fel és távozna az élők sorából, mikor álmában megjelenik Ryan - Clooney zseniális ötletének köszönhetően - és egy életmentő ötletet ad, amivel végül megmenekül a főszereplőnő, s a sárban dagonyázva ismét sík talajon van.

Nem a történetben kell keresni a kulcsot, mert nem ott van elrejtve. Sokkal inkább a zseniális kivitelezésben és abban, hogy hosszú percekig nézem a lenyugvó napot az űrből, de egy percig sem kételkedem abban, hogy ez ne lenne valóságos. Pedig tudom, hogyaz egész a számítógép műve. És ez az igazi művészet. Nem szeretnék elfeledkezni a két csodálatos színész (Sandra Bullock és George Clooney) fenomenális alakításáról, főleg, hogy a film nagy részében az arcukat is alig láthattuk, így a hangjukkal kellett meggyőzően alakítaniuk. A zenei aláfestés is remekül meg volt csinálva, tényleg kitettek magukért. Nem csoda, hogy ennyi Oscarra jelölték.
A film csak 7/10-et kap azért, mert az elvárásaimhoz és a nagy beharangozásokhoz, hypeolásokhoz ez még kevés, de egyszer mindenképp érdemes megnézni!

Read More

Berendelt a CW

A CW idén is jóval az upfronts előtt kezdte meg a berendelést és úgy kért újabb évadot öt sorozatából, hogy két újonca még be sem mutatkozott. Ennek eredményeképpen biztosan folytatódik a következő évadban, az Arrow a harmadik évadával, a Supernatural a tizedikkel, a The Vampire Diaries a hatodikkal és két újoncuk, a The Originals és a a Reign pedig a második évaddal fog visszatérni szeptemberben. A többi szériáról egyenlőre nincs döntés, de csodálkoznék, ha a Beauty and the Beast túlélné. A Hart of Dixie és a The Carrie Diaries kettőséből valószínűleg csak az egyik menekülhet meg, de sok minden függ az újoncok nézettségétől, illetve a Hart of Dixie pénteki szereplésétől.

A Reign korai berendelése meglepett, de nagyon örülök neki, mert ugyan nyolc részt láttam eddig belőle, de eddig nagyon tetszik a királynős dráma. A Hart of Dixie túléléséért meg nagyon szorítok, mert kevés az olyan feel-good sorozat, ami annyira megérdemelné a jó szereplést, mint a Dixie. A másik két sorozatuk iránt nem fájna a szívem, illetve kíváncsi leszek, hogy a midseason sorozataik mennyire lesznek nézettek. Tavaly ugyanis csúfos kudarcot vallottak a Cult-tal.

Read More

Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club)

Amint meghallottam, hogy Jared Leto 6 év után újra szerepelni fog egy filmben, sőt mi több, transzvesztitát alakít majd, rögtön tudtam, hogy ezt meg kell néznem. Már a körülötte folyó hacacáré is nagy munkáról tanúskodik: anorexiásra fogyott színészek, 20 éve fennálló projekt, részben megtörtént események. Emellett Matthew McConaughey is végleg felhagy a ügyetlen, romantikus vígjátékaival és ebben a remek drámában megmutatja, milyen jó színész is valójában. Spoileresen folytatom!

Ron Woodrof  a tipikus texasi cowboy szerepét jeleníti meg, máson se jár az esze, csak a nőkön meg a rodeón. Azonban egy nap kiderül, hogy AIDS-es és 30 napja van hátra. Ron nem adja fel, s mikor a gyógyszer, amit kap nem segít rajta, felkeres egy csodadokit, aki vitaminokkal és fehérjével meggyógyítja. Persze nem gyógyította ki az AIDS-ből, csak jobban lett. Azonban ezeket a gyógyszereket nem lehet az USA-ban kapni, Így kezdődött el főhősünk business-e, megalapította a Dallas Buyers Club-ot. A gyógyszereket ingyen adta, viszont havi tagságdíjat (400 dollár) ki kellett perkálni. Így jött a képbe Jared Leto is Rayon személyében, Ron társaként segített tagokat toborozni.
Kezdetben  minden remekül megy, de persze minden jónak vége lesz egyszer, főleg ha egy dráma kategóriájú halálos betegekről szóló filmet nézünk. Ron karakterfejlődése valami zseniális, a kőbunkó cowboy-ból eljut az aranyos barátig, aki megvédi homoszexuális business-partnerét a gonosz megjegyzésektől. A film lassú lefolyású, nincs tele érzelgős jelenetekkel, nagyon nem ragaszkodunk a szereplőkhöz, s nem sÍrjuk el magunkat, amint meghalnak. Ezt a rendező, Jean-Marc Vallée remekül megoldotta.

A legfontosabbat a végére hagytam: a színészek zseniális játékát. Először is Jared Leto, aki nem csak 15 kilót fogyott a szerep kedvéért, de tetőtől-talpig legyantáztatta az egész testét, még a szemöldökét is. Ezen kívül női ruhákban, magassarkúban, műkörmükkel járkált, sőt még a hangját is transzisabbá változtatta. A másik, Matthew pedig 20 kilótól szabadult meg a szerep kedvéért. Mind a ketten nagyon odatették magukat, beleélték magukat a szerepbe és rendkívül jól alakították a halálos beteget. Erről árulkodik, hogy már mind a ketten Golden Globe nyertesek, sőt az Oscarra is jelölték őket!
A film 9/10-et kap. Miután megnéztem, rögtön újra látni akartam. Meg újra. Meg újra. És ez nálam igen csak ritka, főleg egy filmnél.

Read More

Augusztus Oklahomában (August: Osage County)

Vannak filmek, amelyeknek a megtekintést követően ülepedniük kell, egyszerűen aludnom kell rájuk párat, hogy ne legyek túl elfogult. Az Augusztus Oklahomában is pont ilyen, mert nagyon nagy hatással van az emberre,s az érzések csak pár nap múltán tisztulnak le. A megnézése után aznap végig befolyásolta  a hangulatomat és nem sokszor tapasztaltam moziban azt, hogy mindenki néma csöndben nézi meg a stáblistát. A film egyébként az azonos című könyv, illetve színdarab alapján készült, de ettől még tökéletesen megtartotta a film jellegét is. Ugyanakkor az egészet áthatja a színpadiasság, ugyanis nem a történet a film lényege, pontosabban a párbeszédek adják a történetet és ettől van ekkora ereje az alkotásnak. Spoileresen folytatom!

A film elején megismerünk egy idős házaspárt, Violetet (Meryl Streep) és Beverlyt (Sam Sheparrd), akik már nem tudják ellátni magukat. A férfinak ugyanis alkoholproblémái vannak, míg a nő szájrákkal küzd. Nem sokkal később azonban Beverly eltűnik, és Violet kénytelen összecsődíteni a családot, hogy lelki támaszt nyújtsanak neki, illetve ápolják. Az együtt töltött idő alatt aztán felszínre kerülnek a régi sérelmek és néhány családi titokra is fény derül. A család tagjai már régóta nem beszéltek egymással és ez elfojtott érzelmeket és eltitkolt eseményeket eredményez. A leírás alapján egy átlagos film is lehetne, azonban az Augusztus Oklahomában minden, csak nem hétköznapi. Mint említettem nem a történetben kell keresni a film erényeit, hanem a karakterekben és a színészekben.

Violet karaktere ugyanis nagyon nehezen elviselhető, mert mindenkinek megmondja a magáét és mindezt a lehető legnyersebben és bántóbban teszi.A legtöbben visszavágnak neki és ezekből a mély dialógusokból iszonyat erős párbeszédek kerekednek és oda-vissza pattog a labda, ám végül minden helyzetből Violet jön ki győztesen. Őt ugyanis a legkevésbé sem érdekelte, hogy a saját gyerekeit bántja meg, vagy alázza porig éppen. Számára a győzelem érzése volt a legfontosabb. Persze egy-két részletet megtudunk a múltjából, de ezek még nem szolgáltatnak elég indokkal arra, hogy így viselkedjen. Legalábbis megsajnálni egészen a film végéig nem tudtam, de amikor magányosan haldokolt a házban az ápolónő karjai között, akkor azért megszántam őt. Igazából azonban mindezt csak saját magának köszönhette, hiszen a temetés után egymás után üldözte el a gyerekeit a kegyetlenségével. Legtovább Barbara (Julia Roberts) tartott ki, de miután kiderült számára egy-két fontosabb hazugság, ő is magára hagyta az asszonyt.

Minden színész nagyszerű a filmben, mégis a  két női főszereplőt kell kiemelnem, mert ők viszik el a hátukon. Meryl Streep maga a csoda ebben a szerepben, olyan pontosan tud minden érzelmet, reakciót és kegyetlenséget megjeleníteni, hogy az rémisztő. Sok filmben láttam már, de ennyire jónak és hitelesnek még soha. Nagyon nehéz dolga lesz az Oscar szavazóknak, mert sok a jó alakítás, de azt hiszem Meryl Streep érdemelné meg a leginkább. Julia Roberts is abszolút egy szinten van vele, néha talán még túl is szárnyalja filmbéli anyukája teljesítményét. Benedict Cumberbacht-ról érdemes még szót ejteni, aki merőben más karaktert játszik, mint a Sherlockban, de itt is teljesen helyt áll, bár sok szerepe nincs és még az énektudását is megcsillogtatja.

Értékelés: 9/10
Nagy hatású film, amely adott esetben az ember gondolkodásmódjára is hatással lehet. Talán egyesek másként gondolnak a saját családi gondjaikra, ha látnak egy rosszabbat, vagy legalább olyan nyomasztót, mint a sajátjuk. Mindenesetre úgy gondolom, hogy ez az utóbbi évek legnagyobb hatású filmje, amelyre még évek múlva is emlékezni fogok.

Read More

S.C.Stephens - Esztelen

Nagyon régen volt könyvkritika az oldalon, amit szánok-bánok és ezentúl megpróbálok ismét minden olvasmányomról kritikát írni. Visszatérésnek pedig nem is választhattam volna jobbat, mint ismét egy New Adult kategóriába sorolandó trilógia első kötetét. Mostanában mindenki ráállt a trilógiákra, amelyeknek a megalapozottságát nem annyira látom, minthogy az Esztelenül trilógia esetében sem. Ebből a könyvből bőven elég lett volna ez az egy kötet, hiszen olyan szépén lezárta az író a történetet, minden szálat lezárt, nem nagyon tudom/akarom elképzelni, hogy hogyan is folytatódik ez a szerelmi háromszög, de ne szaladjunk ennyire előre.

A történet három fiatal szerelmi háromszögét dolgozza fel elég egyedi módon. A fiatal pár, Denny és Kiera Seattle-be költöznek a srác munkája miatt, és egy régi haverjánál, a helyi rock sztár Kellannél húzzák meg magukat. Minden jól alakul egészen addig, amíg Denny-nek egy másik városba nem kell költöznie a munkája miatt, míg Kiera Seattle-hez van kötve. Az egymástól távol töltött idő alatt minden csak összezavarodik körülöttük, de ők megpróbálják fenntartani a tökéletes kapcsolat látszatát. A történetet Kiera szemszögén keresztül ismerhetjük meg, ahogy a New Adult könyvek többségénél és itt sem marad el az E/1.személyű jelleg. A könyv kezdetekben nagyon magával ragadott, mert érdekesnek bizonyult a történet és kíváncsi voltam, hogy végül hova lyukadunk ki, de egy idő után fárasztóvá válik a szenvedés és az időhúzás.

A regény nagy részében Kiera a két férfi között őrlődik, és úgy gondolom, hogy elég sokáig nem viselkedik gerinces emberként. Nagyon kihasználja mindkettőjüket és benne ez sokáig nem is realizálódik, csak azzal van elfoglalva, hogy egyikőjüket sem akarja elveszíteni. Kiera karaktere emiatt és a sok sírás-rívás miatt hihetetlenül ellenszenves, nem is tudok drukkolni a boldogságáért. A regényben azonban nem csak ő, hanem szinte az összes karakter elsírja magát párszor, amitől kicsit hiteltelenné válik az egész. Komolyan a vége felé már úgy éreztem, hogy egy Daniel Steel regényt olvasok, és a rengeteg felesleges szenvedés miatt kevéssé tudtam élvezni a regényt, ami a enélkül és pár körrel kevesebb játszma nélkül igazán kiváló lehetett volna.

Az általam olvasott New Adult könyvekkel ellentétben itt vannak személyiségjegyei a karaktereknek és sokkal jobban ki vannak dolgozva. Kifejezetten tetszettek azok a részek, amelyekben Kellan vagy éppen Kiera múltjából tudtunk meg részleteket és kaptunk választ a viselkedésükre, főleg Kellan esetében. Ráadásul egyikük sem szent, mind a hárman követnek el hibákat a regény során, nem is keveset, amitől igazán egyikükkel sem tudok együtt érezni, ugyanakkor tetszett ez a megoldás. A legjobb karakterek mégis a mellékszereplők a könyvben. Griffin és Anna nagyon szórakoztatóak a maguk módján, ráadásul Anna bármennyire is tűnik keménynek, azért a zord külső érző lényt takar. Jenny pedig két lábbal áll a földön és ő tartja sokszor a realitások talaján Kierát.

Értékelés: 7/10
Mindent összevetve nem rossz könyv az Esztelen, de jó szívvel csak a New Adult műfaj rajongóinak ajánlanám. A folytatás bármennyire is nem tűnik biztatónak, azért az esélyt megkapja, hátha pozitívan fogok csalódni. Azt hiszem egyenlőre felhagyok a műfaj könyveivel és más jellegű regények felé fordulok, mert eddig jót nem nagyon olvastam és a blogra és ráférne néhány más típusú könyvkritika.

Read More