Sajnos ennyi volt, múlt hét vasárnap
véget ért a Desperate Housewives. Még mindig nehéz belegondolni, hogy többet nem izgulhatunk a feleségekért és nem nevethetünk a komikus helyzeteken. Hosszú utat tettek meg a feleségek és ezen az úton segítették vagy gátolták őket a mellékszereplők, akik jöttek-mentek a 8 év alatt.
A Született feleségek közel sem volt tökéletes sorozat. Akadtak nagyon jó és kevésbé jó évadok, de akik kitartottak a végsőkig szerintem nem lehetnek csalódottak. A befejező évad elejével nem voltam teljes mértékben elégedett, de a második felére összekapták magukat az írók és az évad a dupla részes fináléban teljesedett ki.
Bree tárgyalásának végkimenetelére nagyon kíváncsi voltam, mert ez alapjaiban határozta meg a sorozat végét. Bree-t végül elég egyszerűen felmentették, köszönhetően Mrs. McCluskey vallomásának. Kicsit csalódott vagyok ezen a téren, mert az egész évadot erre a gyilkosságra építették és most 5 perc alatt lerendezték az egészet. A szerelem ismét beköszöntött a végén Bree életébe, mégpedig az ügyvédje, Trip személyében. Bree elég sok pasit elfogyasztott, főleg az utóbbi időben, mégis jó párost alkotnak az ügyvéddel. Miután elköltöztek Bree-ből politikus lett, na erre aztán végképp nem számítottam.
Tom és Lynette összejöttek, ahogy azt reméltem. Kicsit sokáig húzták, de végül jól jöttek ki belőle. Azt azért sajnálom, hogy az a bizonyos Lee-Lynette jelenetet nem tisztázták. Lynette végül elfogadta Katherine állásajánlatát, New York-ba költöztek Tom-mal és hat unokájuk született.
Susan mindig is a kedvenc karakterem volt, jókat derültem a csetlés-botlásain. Nagyon sajnáltam, amikor Mike meghalt, de jót is tett neki a férje elvesztése. A sorozat végére felnőtt és új életet kezdett gyerekeivel és az unokájával. Nagyot nevettem azokon a jeleneteken, amikor Susan megpróbálja összehozni Julie-t az orvossal, a limo rablás meg igazi Susan-os húzás volt.
Gaby és Carlos gyakorlatilag újraélték a házasságuk első felét csak fordítva. Most Gaby az, aki egész nap dolgozik és kárpótlásképpen ajándékokkal halmozza el a férjét. Carlos bosszúja a csinos kertésszel igazán ütött. Ők sem maradtak a Lilaakác közben és elindították a saját vállalkozásukat.
Renée meg megkapta az áhított nagyszabású esküvőjét és boldogan élhetnek Ben-nel, amíg meg nem halnak. Renéet ezzel az esküvői cécóval sem zártam a szívembe. Katherine visszahozása jó húzás volt, anno őt nagyon bírtam, bár nem sok szerepet kapott a lezárásban.
A legvége nagyon érzelmesre, szépre sikerült. Tetszett, hogy Susan-ék úgy hagyták el Lilaakác közt, hogy a halottak szellemei végignézték azt. Az élet egyáltalán nem állt meg a Lilaakác közben, hiszen az új feleség is súlyos titkot hordoz. Örültem ennek a megoldásnak, és annak is, hogy a feleségek új életet kezdhettek. Furcsa viszont belegondolni, hogy ígéretükkel ellentétben többet nem találkoztak, kártyáztak.
A sorozatban imádtam a narrációkat, egyik-másik igazán elgondolkodtatóra sikerült. Emiatt egy narrációval szeretnék búcsút venni a sorozattól és megköszönni ezt a 8 csodás évet.
"Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk, búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk, búcsút azoktól, akikről azt hittük sosem hagynak el. És amikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik, és az ismeretlen átveszi a helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott!"
