A törvény nevében (True Detective) ismertető

Az HBO saját gyártású sorozata január 12-én debütál a tengerentúlon és a magyar nézők már másnap, vagyis január 13-án este megnézhetik a szinkronos verziót az HBO műsorán.
A sorozat két nyomozó, Rust és Martin munkájába enged betekintést, akik egy 1995-ben elkövetett gyilkossági ügyet vesznek elő tizenhét évvel később. A történet két idősíkon játszódik, mert egyfelől végigkövethetjük a nyomozást, másrészt a múltbéli történések is teret fognak kapni.

A történet eleve izgalmasnak ígérkezik, de ezt megspékelték az impozáns főszereplőkkel, ugyanis Rust karakterét Matthew McConaughey, míg Martinét Woody Harrelson alakítja. A két színész már annyiszor bizonyított a filmvásznon, hogy gyakorlatilag bármit megnéznék, amiben ők kaptak főszerepet. Amint lehetőségem lesz rá megnézem a pilotot és természetesen az írás sem maradhat el róla.
Az alábbiakban megtekinthetitek a sorozat előzetesét magyar felirattal, illetve a magyar posztert is.

Képek, videó forrása: hbo.hu 

Read More

A legjobb sorozatok 2013-ban

2013 erős év volt sorozatok terén, sok nagyszerű újoncot mutattak be és a régi sorozatok közül is több erős évaddal rukkolt elő. Sokat gondolkoztam, hogy a tavalyi szempontrendszert alkalmazzam-e az összegzéskor vagy csináljak listát. Végül arra jutottam, hogy az összes többi blog listázta a legjobbakat, így a tavalyi szempontrendszer kiegészítését preferáltam.

Sajnos az amerikai sorozatokon kívül nem jut időm az európai kínálat feltérképezésére, de talán idén több angol és észak-európai produkcióra is sor kerül, mert ők is megérdemelnék, hogy szót ejtsek róluk. Ha pedig a Sherlock minőségéből indulok ki, akkor nagy csalódás nem érhet. Mindenesetre ezt a listát az amerikai sorozatokra támaszkodva állítottam össze, még pedig azok közül, amelyeknek ért véget évada 2013-ban.


A legjobb sorozat: Scandal

Nem volt könnyű döntést hozni, de a Scandal második évada olyan szintet hozott végig, amit egyik sorozat sem tudott, még csak megközelíteni sem az évben. A történet iszonyatosan pörgős, sokszor csak kapkodom a fejem, hogy pontosan mi is történik. Emiatt heti szinten nem is tudnám nézni, mert a következő részre elfelejtem, hogy mi is történt az előzőben, de számomra pont ez adja a sorozat varázsát. Shonda Rhimes tehát elsőosztályú munkát végzett a politikai és a magánéleti vonalakon is. A színészek is csodásan játszanak, azonban Kerry Washington még közülük is kiemelkedik és egyedül is elvinné a hátán a sorozatot.


 A legjobb újonc: Hannibal

Ez a sorozat egyszerre zseniális és gusztustalan, bár alapvetően nem a kedvenc műfajaim közé tartozik, de kíváncsi lettem rá. Ahogy pedig egyre több rész ment le, engem egyre jobban berántott ez a pszichodráma és a lassú építkezés ellenére sem tudtak elriasztani. Sokáig nagy veszélyben volt a sorozat, de szerencsére megkönyörült a rajongókon az NBC és februárban jöhet a második évad. Azt mondanom sem kell, hogy már alig várom.


A legjobb kaszált sorozat: The Client List

Egy évados újoncom 2013-ban nem volt, viszont kaszált sorozatom jó pár akadt, de ezek közül nagyon volt megtalálni azt, amelyiknek a kaszája a legjobban fájt. A dolgot nehezítette, hogy gyakorlatilag minden befejezett sorozattal egyetértettem, hogy már nem kellene folytatni. A The Client List kaszája csak azért fájó, mert egy butaság miatt történt meg és a történet még simán túlélt volna egy évadot.

A legjobb sitcom: The Mindy Project

Ez a kategória kicsit furcsán hathat, hiszen nem vagyok egy nagy sitcom fogyasztó, de a The Mindy Project már az első részével megragadott. Mindy nem mindennapi stílusa és humora annyira aranyos és közben vicces, hogy nem lehet nem kedvelni érte. Talán nem ezt választanám kedvencnek, ha tíz másikat néznék, de azoknak sem a témája, sem pedig a humora nem nekem való. Humor tekintetében nagyon egyedi az ízlésem, de ez a sorozat olyan, mintha direkt nekem készült volna.

A legjobb dara: Orphan Black

Ez is egy új kategória a tavalyihoz képest, de úgy gondolom érdekes lehet, hogy az adott évben melyik sorozat darája adta a legnagyobb élményt. Az Orphan Black első évada összesen tíz rész volt, de azt olyan hamar megnéztem, mint idén semmit, pedig arra készültem, hogy ez a sztori nem nekem való. A sorozatbak ugyanis van egy kis sci-fi beütése, ami nálam gyakorlatilag kizáró ok, mégis olyan köntösbe tudták öltöztetni, hogy ámultam és bámultam. Tathiana Maslany pedig eszméletlenül alakít benne, úgyhogy remélem valamilyen díjat besöpör a sorozatban nyújtott alakításáért.

Read More

Megújulunk! *frissítve

Elérkezett a megújulás ideje, úgyhogy a mai nap folyamán egy kicsit szétesett kinézetű blogot fogtok látni. A bejegyzések olvashatóak lesznek az átalakulás során is és remélhetőleg semmi nem fog elveszni. Ha minden jól megy, akkor estére elkészül az új kinézet, ami a mostaninál sokkal profibb és szebb lesz.

Elkészült tehát az új kinézet, ami szerintem igen jó lett. Mindig is szerettem volna egy diavetítős dizájnt, de eddig nem találtam meg hozzá a megfelelő sablont. Hosszas keresgélés után ezen az oldalon rábukkantam erre a nagyon modern, mégis szép sablonra, amelyet még nagyon átalakítani sem kellett. A diavetítős fejléccel még nem vagyok teljesen elégedett, mert nem mindegyik kép mutat úgy, ahogy szeretném. Ezekre még a napokban próbálok jobb megoldást találni, de azt már most megígérem, hogy az ottani posztok nem fognak hetente változni, ugyanis ahhoz nagy munka van vele. Természetesen amint érvényüket vesztik cserélve lesznek, körülbelül két-három hetenként fog egy-két új poszt megjelenni.

Összességében elégedett vagyok a végeredménnyel, úgy gondolom, hogy ez az oldal eddigi legprofibb kinézete, ami egy jó ideig biztosan nem is fog változni. Remélem a ti tetszéseteket is elnyeri az új kinézet és ezután is látogatói lesztek a blognak. :)

Read More

Nikita - Vége a sorozatnak

Az előző két évadban nem kíméltem az írókat a kritikáimban és z akkori véleményem mostanra sem változott. Azt viszont el kell ismerni, hogy az utolsó hat részre nagyon összekapták magukat és sokkal jobb lezárást kaptunk, mint amire számítottam. Igazság szerint az utóbbi egy évben véget érő sorozatok szinte mindegyikénél csalódtam az utolsó részben valamilyen módon. A Nikita most megmutatta, hogy igenis lehet megfelelő lezárása egy sorozatnak, amelyre később is szívesen fogok visszagondolni. Spoileresen folytatom!

Haragudnom kellene az írókra, amiért a második és harmadik évadot annyira elszúrták a kapkodásukkal és a logikátlan húzásaikkal. Ehelyett inkább értetlenül állok az előtt, hogy az első és az utolsó évad akkor hogyan lett ennyire feszes és izgalmas, ha máskor a kidolgozással igen nagy bajok voltak. A megoldás talán az lehet, hogy tudták hova akarnak eljutni és nem csak ötleteket dobáltak egymásra és ebből próbáltak meg egy évadot kreálni. Nagyon jót tett ez a sorozatnak, mert majdnem első évados minőséget kaptunk ebben a hat részben és bár sejthető volt a pozitív végkifejlet, pár csavarral azért okoztak a készítők izgalmas perceket.

Nikita szökevény lett az előző évad végén, de a társai nem hagyták magára, hanem akarata ellenére is segítettek neki. A gyilkosság alól aztán elég hamar tisztázták és megindulhatott a leszámolás a The Shop ellen. Az új ellenséget jól felépítették és csak lassan bontakozott ki előttünk, hogy egy háború kirobbantása a fő céljuk. Ehhez asszisztált Amanda, aki mindenből kihúzta eddig magát, ám a sorozatzáróban már ő sem úszhatta meg. A sok meglepő esemény közepette pedig egy szeretett karaktertől is búcsút kellett vennünk. Ryan volt a legösszeszedettebb tagja a csapatnak és nagyon sajnáltam, hogy pont ő nem érte meg a végét. A döntés mondjuk érthető, mert neki nem írtak barátnőt, így ha valakitől, hát tőle tudtak fájdalommentesen megszabadulni a készítők.

A hasonmásos vonal nekem már kicsit sok volt a jóból, de az izgalom miatt kellett ez is  évadba, különben nem izgultunk volna a szereplők boldogságáért az utolsó negyedóráig. Persze, mindenki tudta, hogy boldog lesz a befejezés, nem is lehetett volna másként, de azért azt is bőven el lehet szúrni. A szokásos drámázás sem maradhatott el, azonban sokkal kevésbé volt jelen, mint az előző évadokban. Nikita és Michael folytatták a hullámvasutat, már ami a kapcsolatukat illeti, de végül csak egymás mellett kötöttek ki. Alex és Sam/Owen kapcsolata is kezdett kibontakozni az együtt töltött idő hatására. Szerencsére nem estek túlzásba és nem siettették ezt a szála. Teljesen érthető, hogy Sean halála után a lány próbált továbblépni és Samnél jobb partnert nem tudtam volna elképzeli a számára.

A sorozatzáróban minden szálat szépen lezártak, Amanda végre megkapta méltó büntetését, bár az utolsó pillanatig kétséges volt a dolog. Nikita terve az akcióra zseniálisra sikerült, szerintem senki nem számított ekkora fordulatra. Azon mondjuk meglepődtem, hogy milyen nyugodtan fogadta a fogságba esését, de utólag teljesen érthető a reakciója. Az a jelenet az első évadot idézte, és végre egy teljesen átgondolt akciót sikerült az íróknak összehozniuk. Tetszett, hogy mindenkit megmutattak egy percben és láthattuk, hogy mihez kezdtek magukkal a mentesség megszerzése után. A záróképsorok is erősre sikerültek, tetszett Nikita monológja és az, hogy nem tudott kibújni a bőréből és egy újabb akción törte a fejét nem sokkal az esküvő után.

Értékelés: 7/10
A sorozat a lehető legjobb utolsó évadot és finálét kapta. Hosszú idő után tudtam igazán élvezni a részeket és várni a folytatást.  Szerencsénk van, hogy a CW egyáltalán berendelte az utolsó pár részt, és bár hiányozni nem fog, kellemes emlékekkel fogok visszagondolni a sorozatra.

Read More

Sherlock - 3x01 The Empty Hearse

Többször terveztem, hogy írok a Sherlockról kritikát, de végül elmaradt. Az új évad azonban jó lehetőséget biztosít arra, hogy végre szó legyen a sorozatról. A második évad majdnem két évvel ezelőtt ért véget, úgyhogy a BBC rendesen megvárakoztatta a rajongókat. Az elmúlt években pedig nagyon sokan fedezték fel maguknak a sorozatot, így a növekvő népszerűség miatt nagyon nagy volt a nyomás a készítőkön, hogy a kritikusoknak és a rajongóknak is megfeleljenek. A végeredmény pedig rendesen megosztotta a közönséget és  nekem sem tetszett maradéktalanul a rész. Spoileresen folytatom!

Az előző évadhoz képest a fonalat két év után vesszük fel, amikor Sherlock visszatér Londonba bátyja kérésére, mert terrorista támadás fenyegeti a várost. A támadással ezután nem sokat foglalkoztak a részben, kicsit hiányoltam, hogy több információt tudjunk meg róla, hogy kinek állt érdekében az akció. Kicsit úgy érzem, hogy sok mindenre ki akartak térni a készítők és a támadás ezek mellett elsikkadt. A rész inkább a szereplők reakcióival foglalkozott Sherlock felbukkanása után. John-nak meg a durcás kisfiús imidzs is jól állt. Azonban csapongtak a sok szál között és sokszor már azt sem tudtam hol tartunk, hogy az adott jelenetet gondolja valaki, vagy tényleg megtörténik. Erre a legjobb példa Sherlock "öngyilkossági" jelenete még az előző évad végéről. Többen próbálják megfejteni, hogy hogyan csinálta Sherlock és ezeket mi is láthatjuk. Valahogy ezek mégis idegenek voltak a Sherlock univerzumától, főleg az a verzió, amelyben majdnem megcsókolja Moriartyt. Hirtelen azt sem tudtam, hogy az a jelenet hogyan kerül a sorozatba, minimum furcsának hatott számomra.

Az eddigi részektől eltekintve a humor nagyobb szerepet játszott a részben, főleg John beszólásain lehetett jókat nevetni. Az "I don't shave for Sherlock Holmes" mondata pedig szállóigévé fog válni hamarosan, a BBC már árulja is az ezzel a felirattal ellátott pólóit. A szereplőket is jó volt ennyi idő után ismét látni, John és Sherlock még mindig nagyon jól működnek együtt. Az új szereplők is érdekesnek tűnnek, kíváncsi vagyok, hogy az évad hátralévő részeiben milyen szerephez jutnak majd. Mary John feleségeként valószínűleg még sokáig jelen lesz, a részben pedig John megmentésében segédkezett. A másik amit hiányoltam a részből, hogy az elrablásával kapcsolatban megtudjunk valamit. Kicsit hirtelen oldották fel ezt a szálat, a kiszabadulását követő jelenetben már semmi baja nem volt, pedig majdnem halálra égett előző este. Persze amennyiben ezekre odafigyelnek részletesen, akkor nem jutunk el a részvégi bombás jelenethez, amelynek a megoldása szintén nem sorolható a kedvenc momentumaim közé.

A színészeket viszont minden dicséret megillet, mert Martin Freeman és Benedicht Cumberbacht a színészet magasiskoláját adják elő minden egyes részben. Az ő teljesítményükért igenis megéri várni, akár több évet is az évadok között, mert nagyon ritkán látni ilyen teljesítményt sorozatban. Nagyon jól működnek együtt a képernyőn, de külön-külön is abszolút megállják a helyüket. Sherlock és Mycroft jelenete például elég emlékezetes marad a részből a dinamika és az adok-kapok miatt. Szemet szúrt továbbá, hogy Benedicht nem hogy öregedett volna az elmúlt két évben, hanem sármosabb, mint valaha.

Értékelés: 7/10
Nem ez a rész lesz a kedvencem, de bevezető résznek elmegy. Amennyiben ezt a részt felvezetésnek használják a későbbiekhez, nem lesz egy rossz szavam sem és nem rossz szájízzel fogok visszagondolni erre az epizódra. A második epizódok nekem mindkét évadban a kedvenceim voltak, úgyhogy remélem ezúttal sem fognak cserben hagyni a készítők és legközelebb egy sokkal pozitívabb kritikával tudok jelentkezni.

Read More

A legjobb filmek 2013-ban

Nagyon szeretek filmet nézni, mégis az utóbbi években a sorozatok miatt kevesebbet tekintettem meg, mint előtte. 2013 ebből a szempontból szerencsés év volt, mert több filmet néztem meg, mint az előző években. Ennek nagyon örülük, viszont még mindig elmaradásban vagyok a tavaly mozikba kerülő, engem érdeklő alkotásokkal is, amelyeket remélem az év első felében tudok pótolni. Idén reményeim szerint több filmet fogok tudni megtekinteni, hogy jövőre még nehezebb legyen összeállítani a top 5-ös listámat. Fontos megjegyezni, hogy azok közül válogattam, amiket 2013-ban néztem meg és írtam róla, nem a mozipremier dátuma számított.

5.  Blue Valentine

A film megnézése után még nem gondoltam volna, hogy nagy hatással lesz rám, de így történt és emiatt helye van a listán. Még ha ez azzal is jár, hogy például a Blue Jasmine sajnos lemaradt róla. A film nagy erénye, hogy rengeteg érzelem tör felszínre a nézése közben az emberben és tipikusan olyan film, amelyet többször kell megnézni ahhoz, hogy minden mozzanatát megértsük. Nagyon kedvelem az ilyesfajta filmeket, talán ezért is tetszett annyira és már lassan esedékes lenne az újranézése.

4. Napos oldal (Silver Linings Playbook)

Tavaly ezt a filmet láttam elsőként és milyen jól indult filmek szempontjából az év. Az azóta Oscar díjas Jennifer Lawrence alakítására még mindig emlékszem és nagyon várom az Amerikai botrány című filmet, amelyben ismét együtt játszik az itteni partnerével, vagyis Bradley Cooperrel. Természetesen nem csak a színészi alakítások maradtak meg, hanem a történet drámaisága és a kacagtató jelenetek is.

3. Szemfényvesztők (Now You See Me)

Azon kevés filmek közé tartozik a Szemfényvesztők, amelyeket többször is megnéztem. Arra pedig nem igen volt még példa, hogy egy éven belül újranézzek valamit, de a bűvésztrükkös film annyira jól volt megcsinálva, hogy lenyűgözött és még az sem riasztott el az újranézésétől, hogy nagyjából emlékeztem hogy csinálták. A film vége az egyedüli, ami zavart, de hamarosan érkezik a második rész, amelyben a titkos szervezettel kapcsolatos kérdéseinkre megadják a választ.


2. Életem a szörf (Soul Surfer)

Bethany Hamilton története nagyon szép és inspiráló és talán emiatt kicsit elfogultabb vagyok a filmmel kapcsolatban. A lényeget és a fontos mozzanatokat a baleset után jól ültették át a filmben, így ahhoz kétség sem férhet, hogy helye van a listán. Még azon is gondolkoztam, hogy első helyre teszem, de ha csak, mint filmet nézem, akkor 2013-ban egy alkotás biztosan megelőzi, az Életem a szörf pedig megérdemelten lett ezüstérmes.


1. Az éhezők viadala: Futótűz (The Hunger Games: Catching Fire)

Kétség sem férhet hozzá, hogy az általam látott filmek közül 2013-ban Az éhezők viadala: Futótűz viszi a prímet. A könyvet ennél jobban nem tudták volna megfilmesíteni és az izgalom, akció, illetve a látványvilág is elsőosztályú. A könyv ismeretében úgy gondolom, hogy a személyes drámákat is jól kezelték és a színészek is kitettek magukért. A filmet a kritikámban maximális pontszámmal értékeltem, ami nem gyakran fordul elő. Nagyon várom már a folytatást és utoljára talán a Harry Potter filmeknél éreztem azt, hogy azonnal látni akarom a következő részt.

Read More

Végzetes hazugságok (Arbitrage)

A gazdasági válság kezdete óta ez jó téma a filmalkotók számára és nem is egy alkotás látott napvilágot, ami ezzel foglalkozik. Nicholas Jarecki alkotása sem mond sok újat a témában, mégis valamilyen szempontból egyedi a film és a film vége után pár órával talán többet mond, mint elsőre. Mostanában kifogom azokat az alkotásokat, amelyek mélyebb tartalommal is rendelkeznek, de ezek nem jönnek elő rögtön, csak bizonyos idő elteltével. Ez persze nem baj, sőt kifejezetten szeretem az ilyen fajta alkotásokat és örülök, hogy mostanában többet is kifogtam belőlük. Spoileresen folytatom!

Robert Miller (Richard Gere) egy tipikus amerikai gazdag fickó, akinek mindene megvan: pénz, nagy ház, szerető feleség (Susan Sarandon), gyerekek, unokák, egy fiatal szerető és egy jól jövedelmező vállalkozás. A férfi éppen nyugdíjba akar vonulni és ezért kénytelen áruba bocsátani a vállalkozását. A múltban azonban elkövetett egy nagy hibát, ami ha kiderül a szép élete kártyavárként omlik össze. Mindennek tetejében egy szörnyű baleset következtében meghal a szeretője, Julie (Laetitia Casta), amiért Robert a felelős, ezért elmenekül a helyszínről. A fiatal nő halála miatt nyomozás indul, de a befektető nem engedheti, hogy kiderüljön az igazság, mivel a céget megvenni kívánó bank egyre csak húzza az időt és hazugságot hazugságra halmaz, ahogy egyre szorul a nyaka körül a hurok.

A film végig feszített tempóban halad, azonban ahogy egyre közeledett a végkifejlet, bennem egyre jobban erősödött az az érzés, hogy Robert ezt bizony meg fogja úszni. Hiszen pénzzel bármi orvosolható, mint tudjuk. A végén aztán kicsit csalódottan konstatáltam, hogy igazam lett és tényleg nem került börtönbe a szeretője haláláért, ráadásul a céget is sikerült elpasszolnia, méghozzá meglehetősen jó árért. Miután aludtam rá egyet, rájöttem, hogy pont ez a film üzenete, hogy a gazdagok sajnos sok mocskos dolgot megúsznak, csak azért, mert van pénzük és az ő kezükben van a hatalom. Még Robert lánya, Ellen (Brit Marling) sem mert tenni semmit az apja ellen miután kiderült számára a sikkasztás, pedig a lány mindig is az igazság oldalán állt. Azonban mindenki érdekében színlelt tovább, ahogy mindenki a film utolsó jelenetéig. A tanulsága ellenére a történettel azért akadtak gondjaim. Robert ugyanis egy kapitális rendőri hibának köszönhetően ússza meg az egészet. A nyomozó hamisítása nálam azért átlépte azt a határt, amit el tudtam viselni a filmtől, ugyanis hiába tette ezt a jó cél érdekében, mégis bűncselekményt követett el és ezzel hitelét vesztette az egész rendőrség.

A film másik erőssége a színészi alakításokban rejlik, hiszen Richard Gere még a hatvanon túl is nagyszerűen játszik és ugyanúgy leveszi a nőket a lábukról a sármjával, mint húsz évvel ezelőtt. Nagyon jól hozza a taktikázó és anyagias, semmitől vissza nem rettenő Robert karakterét. A parkbeli jelenete Ellennel a film csúcspontja, Gere annyira rezzenéstelen arccal mondja a lánynak, hogy csak egy beosztott. Mégis ott van mögötte a személyes dráma és ekkor tör felszínre Robert igaz énje, mert mondjon bármit is, neki semmi más nem számít csak a pénz és a hatalom. Érdekes lenne látni, hogy a nyugdíjba vonulása után mégis mit kezdett magával, meg a pénzével. Susan Sarandon pedig méltó társa volt Gere-nek a filmben és természetesen ahogy várható ő is nagyszerűen alakítja a boldog feleséget, aki sejti, hogy valami nagyon nincs rendben a háttérben és eltűri férje félrelépését is. Nate Parker az, aki a fiatalabb generációból viszi a prímet, a legvégéig kétséges, hogy beköpi-e Robertet vagy végig falaz neki.Sokáig úgy tűnik, hogy a tisztességes átlagpolgárt testesíti meg, de egy tetemes összegnek ő sem tud ellenállni.

Értékelés. 6/10
Egyszer nézhető a film, de összességében nem egy akkora élmény, hogy kiemelkedjen a többi thriller közül. Nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy a mondanivalója teszi azzá, ami és emiatt talán tényleg érdemes megnézni. A vége viszont elsőre furán hathat, el sem akartam hinni, hogy tényleg úgy hagyták abba, de jobban belegondolva, teljesen jogosan fejezték be a készítők azzal a jelenettel a filmet.

Read More