Többször láttuk már azt az alapfelállást, hogy a jóképű férfi és a bombanő barátok, akik lefekszenek egymással, majd elkezdenek érzéseket táplálni a másik iránt. Számomra csak az volt kérdés, hogy a Barátság extrákkal tud-e ennél többet felmutatni vagy a már jól megszokott sémát nézzük másfél órán keresztül.
Történetben ugyan nem tudott jobb lenni, de a főszereplők közötti kémiában és poénokban mindenképpen túlszárnyalta elődeit. Justin Timberlake és Mila Kunis kettőse nagyszerűen működik, nagyszerű közöttük a dinamika és a már említett kémia is megvan. A szövegeik is kiválóak, pörgősek és gördülékenyek, már majdnem úgy társalognak, mint az átlag emberek és egy film esetében ez nagy dicséret.
A férfi-női barátságra építeni nem volt butaság, mindenkinek megvan a véleménye erről, bár a hollywoodi filmipar egyre inkább azt sugallja, hogy ez nem létezik. A két főhősünk elég magányosan él New York-ban, ezért csak egymás társaságára számíthatnak, egymásnak tudják elmondani a gondjaikat, örömüket. Emiatt mi a film elejétől érezzük, hogy több lesz köztök, de ők csak a végén szembesülnek az érzéseikkel. A sok csalódás után nagyon szeretnék, hogy működjön az érzelemmentes szex, de rá kell döbbenniük, hogy egyáltalán nem sikerült érzelemmentesre az együttlét.
Tetszett a filmben, amikor kvázi önmagukat, vagyis a romantikus vígjátékokat figurázták ki, majd picit ironikusan a szereplők által leszólt zene felcsendül háromnegyed órával később a filmben. Ez azt jelenti, hogy a készítők is tisztában vannak a műfaj hibáival és nem félnek erre felhívni a figyelmet.
Justin Timberlake-t nem sok filmben láttam, de ilyen jellegű romantikus vígjátékokban még szívesen látnám, mert nagyon fekszik neki a szépfiú szerep. Mila Kunis pedig A fekete hattyú után ismét bizonyítja tehetségét. A mellékszereplők is jól funkcionálnak a filmben, gondolok elsősorban Woody Harrelson-ra, aki Justin meleg kollégáját alakítja nagyszerűen.
Összességében ez egy szórakoztató vígjáték volt, nagy csodákat nem kell várni tőle, de egy délutáni/esti szórakozásnak kiváló és a szinkron is elég jóra sikerült.
Értékelés: 9/10
Történetben ugyan nem tudott jobb lenni, de a főszereplők közötti kémiában és poénokban mindenképpen túlszárnyalta elődeit. Justin Timberlake és Mila Kunis kettőse nagyszerűen működik, nagyszerű közöttük a dinamika és a már említett kémia is megvan. A szövegeik is kiválóak, pörgősek és gördülékenyek, már majdnem úgy társalognak, mint az átlag emberek és egy film esetében ez nagy dicséret.
A férfi-női barátságra építeni nem volt butaság, mindenkinek megvan a véleménye erről, bár a hollywoodi filmipar egyre inkább azt sugallja, hogy ez nem létezik. A két főhősünk elég magányosan él New York-ban, ezért csak egymás társaságára számíthatnak, egymásnak tudják elmondani a gondjaikat, örömüket. Emiatt mi a film elejétől érezzük, hogy több lesz köztök, de ők csak a végén szembesülnek az érzéseikkel. A sok csalódás után nagyon szeretnék, hogy működjön az érzelemmentes szex, de rá kell döbbenniük, hogy egyáltalán nem sikerült érzelemmentesre az együttlét.
Tetszett a filmben, amikor kvázi önmagukat, vagyis a romantikus vígjátékokat figurázták ki, majd picit ironikusan a szereplők által leszólt zene felcsendül háromnegyed órával később a filmben. Ez azt jelenti, hogy a készítők is tisztában vannak a műfaj hibáival és nem félnek erre felhívni a figyelmet.
Justin Timberlake-t nem sok filmben láttam, de ilyen jellegű romantikus vígjátékokban még szívesen látnám, mert nagyon fekszik neki a szépfiú szerep. Mila Kunis pedig A fekete hattyú után ismét bizonyítja tehetségét. A mellékszereplők is jól funkcionálnak a filmben, gondolok elsősorban Woody Harrelson-ra, aki Justin meleg kollégáját alakítja nagyszerűen.
Összességében ez egy szórakoztató vígjáték volt, nagy csodákat nem kell várni tőle, de egy délutáni/esti szórakozásnak kiváló és a szinkron is elég jóra sikerült.
Értékelés: 9/10
