Először is sejtettem, hogy nem lesz olyan jó rész, mint amilyennek beharangozzák. Ha egy epizódról túl sok információt adnak ki, az nagyon nem jelent jót. Vegyük példának House 7x15-öt, aminek az első jelenetéről készült forgatókönyvet is publikáltok, s mi is lett a vége? Hogy szakítottak. Szóval a lényeg az, hogy én ettől már alapból nem számítottam túl sok jóra.
Az alapvető probléma nem is az volt, hogy musical epizód, mert a legtöbb sorozat egyszer úgyis eljut oda, hanem a számok mennyisége. Túl sok volt. Talán ha lerövidítették volna, akkor jobb lett volna, mert így egy jelenetet nem tudtunk úgy végignézni, hogy ne kornyikált volna a háttérben valaki.
A történet ugye a balesettel kezdődött. Ahogy szokták, most is kicsit rémisztően, de nagyon jól megalkották a véres fejű Calliet. Majd ki is derült számunkra, hogy a Grace klinika fő énekespacsirtája hogyan fog rázendíteni: Callie magát-és a többieket is-énekelni képzeli, mert ahogy az epizódban említi: 'A Calliope zenét jelent'. És itt hangsúlyozom ki, hogy milyen gyönyörű hangja van Sara Ramíreznek. Csodaszép. De persze ezt már tudtuk, amit viszont nem, hogy Kevin McKidd is valami hihetetlenül elképesztő hanggal rendelkezik. A legjobb számos jelenet talán a Runnin' On Sunshine-os volt, bár sok értelmét nem láttam. Aztán jött a kedvenc jelenetem, amit szerintem mindenki sírva nézett végig: Meredith és Derek a liftben. Szerintem nem kell kifejtenem. Hihetetlen, hogy berakják ezt a két csodálatos színészt egy liftbe, s máris feldobja a részt. Amire nem számítottam viszont, hogy Callie nem Arizonának fogja énekelni a 'The Story'-t, hanem saját magának a képzeletbeli énje. Persze lehet, hogy direkt így volt megrendezve, hogy ne legyen túl kiszámítható. Persze a végén fölébredt, s igent mondott, szóval most repesve várja mindenki a nagy Calzona esküvőt.
Annak ellenére, hogy nem volt egy kiemelkedően jó rész, mégis úgy gondolom, ez volt az évad legjobbja.
Értékelés: 7/10
