Nem ez az első bakancslistával operáló film a piacon és nyilván nem is az utolsó, de a Most jó mégis más, mint a hasonló témájú filmek. Sokáig gondolkoztam azon, hogy mégis miben, mert a története pont olyan, mint tucat másik leukémiával foglalkozó alkotásé. Azt hiszem a megoldás a karakterek mélységében és az érzelmek megmutatásában rejlik.
A film középpontjában egy tizenhét éves lány, Tessa áll, aki nem akarja a sokadik kemoterápiás kezelést, helyette ki szeretné élvezni a hátralévő idejét, amihez készített egy nem mindennapi listát. A felsorolásban a lopástól kezdve a tetoválás csináltatásáig sok minden szerepel, a lány úgy érzi bármit megtehet, mert úgy is meg fog halni. Azzal azonban ő sem számolt, hogy megjelenik a színen a dögös szomszéd, Adam, akibe a lány azonnal beleszeret. A kapcsolatuk lehetne tipikus tini románc, de Tessa betegségével ez lehetetlen. A kérdés csak az, hogy Adam elég érett- haldokló barátnője mellett kitartani a végsőkig?
A srác felnőtt a lány betegségének hatására, és igen, végig Tessa mellett marad, ahogy a még széltől is óvó apukája, végül az anyukája is, aki nem bírta elviselni lánya betegségének gondolatát és sokáig messziről figyelte csak az eseményeket. Tessa mindenben számíthat a legjobb barátnőjére is, akinek szintén felnőtté kell válnia, miután teherbe esik. Tessa minden vágya, hogy láthassa a babát és ha a valóságban nem is, legalább álmában ez meg is történik.
A film a történetében tehát nem mutat újat, mégis az egyik legjobb leukémiát feldolgozó alkotás, amit láttam köszönhetően a karaktereknek és a színészi játéknak. Mindig csodálom a főszereplőket, akik hiába betegek saját bevallásuk szerint nem félnek a haláltól. Tessa viszont bevallja, hogy igenis retteg, az ápolónőjével is részletesen elmondatja, hogy pontosan mi történik majd vele. Az a pár perc nagyon szívszorító, úgyhogy papír zsebkendőt mindenképpen készítsetek. És nem csak ő, hanem a szülei, a testvére, Adam és a legjobb barátnője is félnek és mindannyian a maguk módján próbálják feldolgozni az elkerülhetetlent.
A színészek egytől-egyig nagyszerűen játszanak, de muszáj Dakota Fenninget kiemelnem, aki fiatal kora ellenére annyira hitelesen alakítja a beteg Tessát, hogy hihetetlen. Ahogy belenéz a kamerába már attól gombóc van az ember torkában és nem akarja, hogy bármi rossz történjen ezzel a szegény lánnyal.
Értékelés: 8/10
Nem eredeti az ötlet, de a kivitelezés magával ragadó és üzenete is hatásos. Azt hiszem egy ilyen filmet mindenkinek látnia kell legalább egyszer, hogy a saját problémáit és életét kicsit másképp lássa, úgyhogy ajánlom a figyelmetekbe egy köteg zsebkendővel egyetemben.
0 komment:
Megjegyzés küldése