Elsőként a House of Lies-ra esett a választás, mert jó kritikákat olvastam róla és a Showtime garancia a minőségre. Nem is csalódtam, nagyon bejött ez a dramedy.
A sorozat egy tanácsadó csapatról szól, akik úgy verik át neves ügyfeleiket, ahogy nem szégyellik. A legszebb az egészben, hogy úgy ferdítik el a tényeket, számadatokat, hogy mindez teljesen hihető legyen. A főszereplő, Marty az első részben kvázi lyukat beszélt a MetroCapital bank igazgatója hasába, szegény egy idő után köpni-nyelni nem tudott és jogosan gondolhatta, hogy minden rendben. Marty azonban minket is beavat az átverésbe, még pedig úgy, hogy megállítják a jelenetet és csak őt látjuk, amint kifelé beszél a nézőkhöz. Én ilyet még sorozatban nem láttam, először nagyon furcsa is volt, de a rész végére abszolút megszoktam és azt kell, hogy mondjam, ez működik. Annyira más, annyira szokatlan, de amolyan bennfentessé teszi a nézőt, kvázi mi a cinkosai vagyunk az átverések elkövetésében.
Marty a magánéletben sem makulátlan, nem veti meg a szép nőket legyen szó az exéről vagy akár egy rúdtáncosnőről. A fia pedig női ruhákba öltözik és a Grease-ben szeretné elnyerni a női főszerepet. Nekem nagyon furcsán hatott az, hogy ő már 13 évesen ennyire tisztában van a nemi identitásával, meglátjuk hogyan kezelik ezt a jövőben, Marty egyébként egészen hamar megbékélt ezzel a helyzettel, ami abszolút pozitív, már ami a karaktert illeti.
A többi szereplőről még nehéz nyilatkozni, mert kevés teret kaptak pilotban. Kristen Bell-re kíváncsi leszek a jövőben, mert nekem egy tini nyomozóként él a emlékeimben a Veronica Mars-ból. Mondjuk vagy 3 részt, ha láttam belőle, de nekem összeforrt a neve azzal a szereppel.
Értékelés: 8/10
Nagyon kellemes csalódás volt nekem a sorozat és már bánom, hogy eddig elutasítottam a műfaja miatt. Az első szezon 12 rész, amit a januárra esedékes folytatásig szerintem lazán behozok. Bízom benne, hogy a folytatásra sem csökkent a színvonal és remek szórakozásban lesz részem a sorozat nézésekor.