Az ötödik évad első része teljesen jól megmutatja, hogy miért szeretem és utálom egyszerre a sorozatot. A rész jól kezdődött, Lea Michele csodálatosan énekelte a Yesterday-t és feléledt bennem a remény, hogy a jó irányba terelik a sorozatot és kevesebbet fogom fogni a fejem, mint a negyedik évadban. Az első három kellemes perc után viszont mintha elvágták volna és egy teljesen logikátlan, kusza rész alakult ki belőle és megint sikerült néhány karaktert tönkretenniük a szünet alatt.
A Beatles jó alap lehetett volna, viszont a random éneklés mostanra szerves részévé vált a sorozatnak és erre a Beatles dalai teljesen alkalmatlanok. Az együttes dalait egyébként szeretem, bár nem hallgatom őket, viszont a feldolgozások hallatán nagyon csalódott vagyok, mert a már említett Yesterday című dalon kívül elég értékelhetetlen feldolgozásokat hallhattunk. Bizonyára nem ez volt ezúttal a lényeg, hanem a készítők a történetre próbáltak fókuszálni, ráadásul Cory halála után gyorsan más irányba terelték a sztorit. Emiatt nem is irigylem őket, viszont ez mindenre nem lehet ok, ráadásul alapvető dolgokkal is gond volt a részben. Spoileresen folytatom!
Sajnos önmaga paródiájává kezd válni a sorozat és az is sokat elárul, hogy a visszatekintés nélkül nem is nagyon emlékeztem, hogy az előző évad végén hol hagytuk abba. Viszont arra még én is emlékszem, hogy Sue-nak esze ágában sem volt visszatérni a gimibe, erre most igazgató lett, miután kifúrta Figginst. Kitty és Artie hirtelen nagy szerelme is érdekesre sikerült, főleg, hogy a lánynak sehol sincs a gúnyos és keserű stílusa, tipikus jó kislányt csináltak belőle, aki ország-világ előtt felvállalta a kapcsolatát a kerekesszékes fiúval. Ez a tavaly megismert Kitty számára lehetetlen lett volna, de azt a személyiséget elvették tőle és nyilván majd valaki más kapja ezt a szerepet.
Ami a New York-ban élő szereplőket illeti, Rachel egyenlőre nem kapta meg a Funny Girl főszerepét, ami érthető, hiszen tényleg nagyon fiatal és teljesen más irányba mentek volna el a részek, így a készítők sem engedhették meg maguknak,hogy megkapja a szerepet. Az éttermes visszavágás jóra sikerült, főleg ahogy elvonultak a dal végén a lányok. Kurt és Blaine újra együtt vannak, sőt a fiúkérés is megtörtént a rész végén. Nem értem mi ez a házassági mánia Ryan Murphy-éknél, de túl gyorsan történt minden és azt hittem a Rachel/Finn balul sült esküvője után ezen már túlléptek, de sajnos nem. Az eljegyzés ráadásul nekem nagyon giccses és sok volt a hulló rózsákkal és a versenytársak éneklésével megspékelve.
Értékelés: 5/10
Nagyon nehézkesen indul az évad és míg tavaly reményt adott az első rész, most Demi Lovato érkezése és természetesen a Cory-t búcsúztató rész miatt tartok ki és remélem, hogy időközben javul a minőség és ismét élvezhetem a Glee zenéit fejfájás nélkül.
0 komment:
Megjegyzés küldése