Channing Tatum filmográfiáját böngészve szúrt először szemet ez a film, ugyanis ígéretesnek tűnt, ráadásul a Step Up óta először szerepel egy filmben a feleségével. A trailer megnézése után pedig egyértelművé vált számomra, hogy nekem ezt látnom kell és nem csak Channing miatt. A film megnézése után vegyes érzések kavarogtak bennem az alkotással kapcsolatban és még most sem tudom megmondani egyértelműen, hogy tetszett vagy sem. Mert egyfelől lassan bontakozott i a sztori és csak a végén állt össze a kép, másrészről meg az az utolsó fél óra, annyi érzéssel és igazsággal volt teli, hogy nem tudom nem megbocsátani a lassú építkezést, ráadásul a téma miatt sem lehet eseménydús filmet várni.
A sztori pofonegyszerű, hiszen egy gimnáziumi osztály tíz éves érettségi találkozójáról szól. Jake (Channing Tatum) a barátnőjével, Jess-szel (Jenna Dewan-Tatum) érkezik a gimnázium óta egy párt alkotó házaspárhoz, Cullyhoz (Chris Pratt) és Samhez (Ari Graynor). Csatlakozik a csapathoz Jake két jó barátja, Marty (Justin Long), AJ (Max Minghella), a zenész Reeves (Oscar Isaac), illetve Scott (Scott Porter) és felesége, Suki (Eiko Nijo). A találkozó helyszínén aztán megjelennek a többiek, többek között a szervezők és egykori party királynők, Anna (Lynn Collins) és Julie (Kelly Noonan), illetve Jake egykori szerelme, Mary (Rosario Dawson) is. Az este során sok különböző életutat, sorsot ismerhetünk meg és a szereplők is ekkor szembesülnek azzal, hogy a többiek mit csinálnak éppen, hogyan alakult az életük.
A film mindebből adódóan nagyon reális, teljesen hihető az összes élettörténet és sokszor még a középiskolai önmagukkal azonosítják egymást. Jó példája ennek Anna, aki minden buliban benne volt anno, viszont mostanra minden másként alakult az életében, mint szerette volna. Anna tipikusan az a csaj lehetett, akit mindenki utált, mert megkapott mindent, amit csak akart. Ezt a képet nem is akarta veszni hagyni, ezért nem vallotta be, hogy két gyermeket nevel egyedül. Marty és AJ vicce nélkül pedig nem is derült volna ki a dolog. Egyébként a filmben ez a szál tetszett a legjobban, nagyon megható volt, ahogy a lány próbált olyan lenni, mint régen, a fiúk meg ott maradtak és együtt reggeliztek a gyerekekkel. A másik érdekfeszítő szál Jake és Mary története. Őket a távolság választotta el és mindvégig kétséges, hogy újra esélyt adnak-e a szerelmüknek. Végül nem teszik és azt hiszem ez így van jól, mert az eltelt idő alatt mindketten továbbléptek és a film végén véglegesen elengedik egymást.
A filmben az apró mozzanatok, az emberi érzések jelentenek sokat, de ahhoz hogy ezt meglássuk az első egy órában nem szabad kikapcsolni. Gondolkoztam rajta, hogy nem nézem végig, mert nem történik az elején semmi, mindenki örül mindenkinek, bemutatják a párjukat és mi, nézők úgy érezzük, hogy belecsöppentünk egy társaságba, ahova nem tartozunk, sőt kívülállók vagyunk. A történet előrehaladtával egyre jobban megismerjük a szereplőket, nagyobb betekintést engednek a múltbéli eseményekbe és a jelenükbe is. Ezáltal észrevétlenül is a társaság részévé válunk és talán a saját egykori osztálytársainkat véljük felfedezni bennük.Mindezzel együtt lesz kerek egész a történet és a végén nehezen engedjük el őket, még többet szeretnénk látni az életükből.
Értékelés: 8/10
Tényleg nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e, de valami megfogott benne.Valószínűleg a reális karakterábrázolás és a sokszínűség ragadott magával. Egyhamar nem fogom újranézni, de egyszer talán igen, mert állítom, hogy másodjára teljesen más benyomásom alakulna ki a filmről, más dolgokra koncentrálnék és még több mozzanat szúrna szemet.
0 komment:
Megjegyzés küldése