Ted (2012)

Nem vagyok oda a Family Guy-ért, így nyilván nem keltette fel a sorozat megalkotójának Seth Macfairlane első filmje az érdeklődésemet. Aztán annyi jót hallottam a filmről, hogy kíváncsi lettem rá és azt kell hogy mondjam ez a vígjáték tényleg vicces és a poénok nagy része nem káromkodás, gusztustalanság vagy egyéb már századjára elhangzott poén. Persze nem maradhattak ki, de üdítő volt, hogy nem ezekkel a viccekkel akarták eladni a filmet. Magam sem gondoltam volna, de karácsonyi szünetben tökéletes kikapcsolódást nyújtott az életre kelő maci és John története. Spoileresen folytatom!

A történet egy magányos kisfiúról szól, akinek nincsenek barátai és egyik este azt kívánja, hogy a karácsonyra kapott macija keljen életre és lássanak csodát reggelre tényleg él a maci. Ted innentől kezdve mindenhova elkíséri John-t (Mark Walhberg) és felnőttként is folyamatosan beleszól az életébe. John barátnője, Lori (Mila Kunis) pedig egyre kevésbé tolerálja, hogy egy játékmackó belekotyog a dolgaikba és választás elé állítja a férfit. A bonyodalmak innentől kezdődnek, mert Tednek el kell költöznie és nem ülhet a kanapén egész álló nap füvet szívva, amit nehezen visel és John is nehezen lavírozik a szerelme és a legjobb barátja között. Tűnjön bármennyire is abszurdnak nagyon hitelesen ábrázolták a maci és a felnőtt férfi barátságát. A történetben egyedül a végével akadt gondom, mert a macirablós és üldözős szálra nem értem mi szükség volt és nagyon gyenge is lett. Nem is beszélve Ted haláláról és csodálatos feltámadásáról, hála Lorinak.

A karakterek  abszolút jól lettek eltalálva, MacFarlaine nagyon jól gondolta, hogy a macira kell kihegyezni az egészet és akkor gyakorlatilag mindent el lehet más szálakon adni a közönségnek. Azért azt megemlíteném, hogy Macfarlaine nemcsak a hangjával, hanem a mozdulataival is szerepet játszott a maci életre keltésében. Jó magam is megbocsátom a történet hiányosságait, Ted érzéketlen humora és olyan beszólásai miatt, mint "Hazamegy megnézi a Bridget Jones mia*szomat és holnapra minden rendben lesz". A filmes hősök iránti rajongása még a humor fő forrása a filmben és az, hogy Ted gyakorlatilag mindenkivel kavart, még Norah Jones-szal is. Bármennyire is tűnjön Ted deviánsnak pont annyira szórakoztató tud lenni és ha az utolsó fél órát nem számítom, akkor ez a tökéletes kikapcsolódás egy délutánra. John és Lori kicsit szürkék, de azért szerethető karakterek. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy Ted karaktere nélkül ez egy rossz film lenne, mert sem a története, sem pedig az ember szereplők nem viszik el a hátukon az alkotást.

A színészekkel sincs gond, bár Mila Kunist láttam már jobban játszani életemben, de a féltékeny és zsörtölődő barátnő karakterét jól hozta ebben a filmben is. Giovanni Ribisi viszont telitalálat volt a gonosz Donny megformálására, mert a színész olyan jól hozta a karaktert, hogy a frászt hozta rám néhányszor. Ugyanakkor a TV előtt táncolós jelenetén meg szakadni lehetett a röhögéstől, úgyhogy mindenképpen ő a film legjobbja.

Értékelés: 7/10
Nem minden poén üt, de összességében jól szórakoztam a Ted nézése közben, úgyhogy csak ajánlani tudom. Az viszont erre a vígjátékra is igaz, hogy káromkodást sem mellőzi, mégsem úgy álltam fel mellőle, hogy már megint egy csúnya beszédben gazdag filmet láttam. Ha minden igaz 2015-ben pedig érkezik a második rész, ami remélem hasonlóan szórakoztató lesz.