Don Jon (2013)

Joseph Gordon-Lewitt ezúttal nem csak színészként szerepel egy alkotásban, hanem a Don Jonnal rendezőként is debütált. A film ötlete elég érdekes, de csak a megtekintése után válik világossá. hogy sokkal több annál, mint amit először gondolunk. Első blikkre ugyanis inkább pornó filmnek tűnik, mint bármi másnak, de jobban belegondolva jól elrejtették benne a drámát és a társadalmi kritikát is. Spoileresen folytatom!

A film Jon-t  (Joseph Gordon-Lewitt) állítja középpontba, aki átlagos fiatalnak tűnik, aki törődik a lakásával, a kocsijával és hétvégente templomba jár, a szüleinél ebédel és az edzőtermet is meglátogatja. Egy bökkenő van csupán, még pedig az, hogy Jon pornórajongó. Hiába kap meg minden lányt és fektet le mindennap mást nem tud elszakadni a felnőtt filmektől. Egy nap aztán megismerkedik Barbarával (Scarlett Johansson), akibe azonnal belehabarodik, de a pornófilmektől még érte sem akar megszabadulni. Barbara pedig korunk elkényeztetett hercegnőit testesíti meg, aki elvárja, hogy a férfiak mindent megtegyenek érte és nagyon kiakad, mikor fény derül Jon titkára. Persze egyre több dolgot tesz meg a lányért, még esti iskolába is beiratkozik, ahol egy özvegy, Esther (Julianne Moore) rávilágít a kapcsolatában jelen lévő problémákra.

Esther megjelenésével számomra is egyértelművé válik a végkifejlet, de az oda vezető út azért tartogat meglepetéseket. Összességében a film végével volt a legnagyobb gondom, mert bármennyire is próbált nem sablonos lenni a vége mégis egy csöpögős romantikus vígjátékot idézett. Nem teljesen értem, hogy az átlagtól ennyire eltérő és ilyen merész alkotásnak, hogyan lehet az az üzenete, miszerint ha szex közben elveszel a másikban, akkor minden rendben van és nincs szükség a pornóra. Egyébként számomra a pornóra önkielégítős jelenetek kicsit sok játékidőt vettek el. Szerintem a harmadik ilyen jelenetnél mindenki felfogta, hogy Jon függő és a húsz ezután következőre már semmi szükség nem volt.

A karakterek elég sablonosak lettek, mégis az átlag embert szerintem lefedték. Jon anyukája, aki mindig aggódik fia jövőjéért, az apja, aki mindig trikóban étkezik és a foci jobban érdekli, mint a saját családja. Jon testvére pedig állandóan az okos telefonján lóg, alig szólal meg a filmben. Barbara ahogy már említettem az elkényeztetett lány, Esther pedig a meggyötört özvegy, aki minden családtagját elvesztette. A társadalom kritikája nem csak az egymásra nem figyelő családtagokban mutatkozik meg. A család minden héten templomba jár, holott senki sem vallásos, ráadásul Jon meggyónhatja a bűneit a kicsit sem odafigyelő papnak, majd a kiszabott mietyánk mennyiséget elmormolhatja a konditeremben. Ez a legnagyobb értéke a filmnek a szókimondása és merészsége mellett és őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen mély tartalmakat is képes lesz feszegetni az alkotás. Ami a színészeket illeti Julianne Moore viszi a prímet, a színésznő annyi érzelmet tud kifejezni és annyira beleéli magát a játékba, hogy teljesen át lehet érezni a fájdalmát. Scarlett Johansson is hitelesen hozza a buta fruskát, ami valószínűleg nem esett nehezére. A többiek alakításával sincs gond, csupán nem kiemelkedő.


Értékelés: 7/10
Első próbálkozásnak nem is volt rossz ez Gordon. Lewitt-tól, viszont van még min csiszolnia. Annak mondjuk örülök, hogy a saját elképzelései szerint alakíthatta a történetet és nem volt, aki beleszóljon. Az viszont biztos, hogy merészsége miatt nem fog mindenkinek tetszeni, de egy próbát megér, hiszen nem mindennap találkozunk ilyen jellegű alkotással.