Nagyon régen, pontosabban több mint egy éve írtam a sorozatról utoljára. Az 1. évadot végre sikerült befejeznem és ez jó apropót biztosít arra, hogy összeszedjem a gondolataimat a megahosszú évadról. Az előző kritikámban nem méltattam túlzottan a szériát, a helyzet kicsit jobb lett az évad végén. Azonban nagy hibája még mindig a Switched at Birth-nek, hogy nem látom merre tartunk. Kicsit olyan, mintha az írók csak sodródnának az eseményekkel. Spoileresen folytatom.
Emmett és Bay szakítása jó dolognak bizonyult, kicsit érdekesebbé tudták őket tenni. Különösen tetszett Bay és Zara barátsága, illetve a falfestős téma. Végre nem minden a cseréről és a családi drámákról szólt. Persze a konfliktusokat így sem lehetett elkerülni és azt a hatalmas klisét sem, miszerint Zara kihasználta a gazdag lányt.
Wilkie távozása után Daphne egy ideig nem jött össze senkivel, majd az évad utolsó harmadában összehozták egy séffel, aki egyébként a főnöke. Szerintem mindig izgalmas téma a tinilány és jóval idősebb fickó kapcsolata, de itt sajnos unalomba fulladt a szál. Nem dolgozták ki rendesen a kapcsolatot és a színészek közti kémiával is volt gond. Nagy csavarnak szánták, hogy a pasi előzőleg Emmett anyjával kavart, de ez számomra inkább kínosnak tűnt, mivel a séf sokkal fiatalabb, mint Emmett anyukája.
Toby szegény nem sok vizet zavar, bár behoztak neki is egy Niki nevű lányt, akivel egy bandában zenélnek. A lánynak ugyan van barátja, de még nem láttuk és előbb-utóbb úgyis összejönnek Tobyval. Az együttesből láthatnánk többet, fellépéseket stb., mert egyébként teljesen kiszámíthatóak a történések.
A pernek végre vége, úgyhogy tiszta lappal kezdhetnek a 2. évadban, tudva azt, hogy a kórház hibájából történt meg a csere. Kérdés, hogy ezt hogyan kezelik a szereplők, illetve mi lesz a rengeteg pénzzel, amit Angelonak ítéltek meg. Angelo karakterétől vártam anno a csodát, ahhoz képest alig szerepel és funkciója sem nagyon van.
Értékelés: 5/10
Az évad összességében közepes volt, nagyon jól kezdett a sorozat, de hamar kifogytak az ötletből és azóta nem tudnak mit kezdeni a szereplőkkel. Az én lelkesedésem is folyamatosan csökken, de valamiért nem tudom kaszálni. Talán várom a csodát és azt, hogy olyan aranyos és szerethető lesz megint, mint a legelején.
0 komment:
Megjegyzés küldése