Dallas poszter

A héten indult Amerikában a Dallas harmadik évada és ehhez a TNT kiadott egy elég jól sikerült posztert. A kép egyszerű, ugyanakkor a főszereplők rajta vannak és ott folyik alattuk az évtizedek óta tartó viszály oka, vagyis az olaj. Szeretem az ilyen kreatív megoldásokat, amelyek meghozzák az ember kedvét az évadhoz. Minden reményem szerint jómagam is hamarosan fel tudom venni a fonalat és elkezdeni az évadot és amint ezt megteszem jönni is fog róla a kritika, addig is itt a kedvcsináló plakát.

Read More

Vivien Holloway - Pokoli szolgálat

Egy újabb magyar író könyve került a kezembe és ismét egy nagyon kellemesen csalódtam. Ezentúl jobban fogok figyelni a magyar írókra/írónőkre, mert az ő műveik is bőven nyújtanak olyan szórakozást, mint amerikai kollégáiké. Azt meg csak remélni tudom, hogy a jövőben több olyan tehetséges író fog megjelenni a piacon, mint Vivien Holloway vagy Lakatos Levente.

A történettel kapcsolatban voltak kisebb fenntartásaim, mert a fantasy nem annyira áll közel hozzám, de Dante Luciferjének modern karakterizációja felkeltette az érdeklődésemet. Lucifer azonban ezúttal nem az a kárörvendő és gúnyos karakter, mint az Isteni színjátékban, hanem maga az Ördög. Egy megátalkodott gonosz, akinél semmi sincs ingyen. Ezt Lilian is hamar megtapasztalja, aki a húgát szeretné megmenteni és Lucifer szolgálatába áll nem is sejtve, hogy mi vár még rá, mert eladta a szabadságát, amit minden áron vissza akar szerezni. Az Ördöggel azonban nem jó ujjat húzni, mert könnyen pórul járhat az ember és Lilian is rájön, hogy vannak sokkal rosszabb dolgok is a halálnál. Ám a lány nem adja fel és gyakorlatilag háborút indít ezzel, amely még csak a következő kötetben fog kirobbanni.


A könyv végig roppant izgalmas és keverednek a pokolbéli és a felszíni események, a közös annyi bennük, hogy mindent Lucifer irányít. A két világ tökéletesen van felépítve és teljesen hiteles, hogy minden eseményt a kezében tud tartani, hiszen nagyon sokan dolgoznak neki, vagyis fogalmazzunk úgy, hogy gyilkolnak érte. Ez az elképzelt világ kicsit Az éhezők viadalára emlékeztet, bár fogalmam sincs miért ugrott be, talán a főszereplő karakterének hasonlósága miatt. Mindkét műben egy erős, fiatal lány áll a középpontban, aki szabad akar lenni és nem érdeklik az ehhez szükséges erőfeszítések vagy nehézségek. Ráadásul mindketten egy háború kirobbantását érik el, amelyből nyilván győztesen jönnek ki. Minden elismerést megérdemel az író, amiért egy ilyen színvonalú világot tudott leírni, nem is beszélve a lényekről. Az angyalok és egyéb lények leírása annyira hiteles, hogy a könyv olvasása közben magam előtt láttam a gyönyörű vagy éppen kevésbé szép lényeket és ezt nem sokan tudják így megjeleníteni manapság.

A történet bőven tartogat meglepetéseket és azt sejtettem, hogy Lililan húgával kapcsolatban is lesz csavar, de a tényleges történésre nem számítottam. Nagyon tudatos a könyv vezetése az elejétől a végéig. nincsenek benne random történések, az egészen látszik, hogy teljesen átgondolt és az író már a könyv elején tudja, hogy a végén hova szeretne eljutni. Sajnos a logikus felépítés is egyre ritkább, sok író az oldalszámra gondol elsősorban és mindent ennek rendel alá. Nagyon remélem, hogy a trilógia többi kötete is hasonlóan jól megszerkesztett lesz. A történeten kívül a karakterek is nagyon átgondoltak és hitelesek. Lilian karakteréről már leírta a legfontosabbakat. Lucifer amellett, hogy gonosz és semmitől nem riad vissza,  nagyon okos is, pontosan tudja, hogy mit miért csinál. Le a kalappal az író előtt, hogy egy ilyen szereplőt bevállalt és ilyen merészen bánt vele. Már alig várom, hogy megtudjam mit talál ki Lucifer a folytatásban, hogy a megakadályozza a háborút. A legrejtélyesebb végig Greg volt, aki nagyon kívülállónak tűnt, de végül kiderült, hogy nem véletlenül lett ő Liliannek kiválasztva. Azt kell, hogy mondjam, hogy a hozzá kapcsolódó könyv végi csavar zseniálisra sikerült és remélem még visszatér a következő kötetekben.

Értékelés: 9/10
Mindent összevetve ez egy nagyon jó könyv, ami ha egyszer rabul ejt, akkor nem enged el. Amikor beindul a történet nem lehet letenni a könyvet, mert lehet azonosulni a szereplőkkel, izgulni értük. Nem tudok mást mondani, minthogy már alig várom, hogy megjelenjen a következő kötet és folytatódjon Lilian harca a Pokolból való szabadulásért.

Read More

Premier - Emberi tényező (Almost Human)

J.J.Abrams legújabb sorozata ősszel mutatkozott be a Amerikában, itthon pedig a Viasat3 fogja vetíteni február 20-tól Emberi tényező címmel. A sorozatból egyenlőre tíz rész biztosan el fog készülni, ugyanis ennyi epizódból áll az első évad. Ugyan nem döntöget nézettségi rekordokat, de simán el tudom képzelni, hogy legyen folytatása, mert a nézettségi adatait figyelembe véve nem kell szégyenkeznie.

A sorozat a jövőben, pontosan 2048-ban játszódik, amikor a bűnözés a sokszorosára emelkedik a világban. A rendőrség emiatt elrendeli, hogy minden rendőr mellett egy robotnak kell dolgoznia. A zűrős rendőr, John Kennex (Karl Urban) nagyon nem örül ennek az új szabálynak. Két évvel korábban ugyanis az egységük egy veszélyes akcióban vett részt, amelynek során az android segédjük a bajban hagyta John-t és társát. Az akcióban végül John elvesztette a lábát és a társa életét sem tudta megmenteni. Tizenhét hónapnyi kóma után John végül felébred és meg kell küzdenie az amnéziájával, illetve a lábprotézisével is. Később visszahívják a rendőrséghez és most egy robottal is kénytelen lesz együttműködni.

Read More

Lakatos Levente - Bomlás

Nagyon sokáig vívódtam, hogy adjak-e esélyt  a könyvnek, végül megláttam a könyvtárban, belekezdtem és nagyon kellemesen csalódtam. Bevallom, hogy az utóbbi években nem sok magyar író könyvét olvastam el és azok is csalódást okoztak, így nem csoda, hogy kételyekkel kezdtem bele a Bomlásba. Már a könyv elején éreztem, hogy ez bizony jobb lesz, mint amire számítottam, de hogy ennyire magával ragadjon a a történet azt nem kalkuláltam bele.

A gyilkossági sztorikat eleve nagyon szeretem, de ha még egyéb elemekkel kombinálva is van, gyakorlatilag garantált a szórakozásom.A könyvben a gyilkosság mellett a szexuális tartalmak, illetve egy szerelmi háromszög is szerepet kap. Mindezt úgy oldja meg az  író, hogy két részre bontja a történetet, az egyikben a nyomozást követhetjük, míg a másikban Szilvia kalandját a selyemfiúval egészen a gyilkosságig. A könyv ilyesfajta kettéosztásával még nem találkoztam és bevallom az elején nagyon fura volt Szilvia történetét úgy olvasni, mint egy könyvet, amit a nő írt. Tehát gyakorlatilag ez a része könyv a könyvben, amellyel még nem találkoztam, de negyven oldal után már egyáltalán nem tűnt furának. A másik szálon Dr. Lengyel a pszichológus és Laura a nyomozónő, kiegészülve Dórával akarja megtalálni először Szilviát, majd a gyilkossági ügy kellős közepébe csöppennek. A Bomlásban tehát alapvetően a gyilkossági szál vonzott és szerencsére ez kitartott a könyv végéig, ugyanis egészen az utolsó oldalakig nem lehetett tudni, hogy ki követte el a brutális gyilkosságot. A gyilkos személye pedig váratlanul ért és ez még inkább emel a kötet értékén.

A történetbe nem tudok belekötni, de a könyvben megjelenő egyéb elemekbe belefogok kicsit. Számomra túl sok volt a megjelent szörnyűség, a démoni világtól kezdve a megerőszakoláson át, a nem teljesen normális pszichológusig. Ha ezeknek a fele van csak benne a történetben, akkor egy szót sem szólnék, de úgy érzem ezen a téren kicsit túllőtt a célon az író. Talán Flórián karakterét kellett volna picit árnyaltabbra vennie, hiszen tényleg úgy alkotta meg, mint az eredendő gonoszt és aminek hitte magát, vagyis az Ördög fiának.  A karakterről semmilyen pozitív dolgot nem tudtunk meg, pedig nem minden fekete vagy fehér, ahogy a többi szereplőnél ez teljesen jól ki is jött. Persze így megvolt az ok, amiért megölték a másodállásban prostituáltként dolgozó fiatalt és nem volt egyértelmű a tettes kiléte sem. A többi szereplőt megkedveltem ugyan, de igazán megszeretni egyiküket sem tudtam, úgyhogy a könyv másik gyengeségének ezt tudnám megemlíteni.

Értékelés: 8/10
Összességében ez egy nagyon jó könyv, amelyet mindenképpen érdemes elolvasni. Pont az van meg benne, amit a New Adult könyvekből hiányolok, vagyis az izgalom faktor. Ebben az esetben végig izgatott, hogy ki lesz a gyilkos és miért követte el a tettét és a szerelmi szál végkimenetele sem volt teljesen sablonos. A krimi rajongóinak, illetve a New Adult iránt érdeklődőknek - ha egyáltalán belefér abba a kategóriába- mindenképpen ajánlom elolvasásra.

Read More

Gravitáció (Gravity)

Adott két nagyszerű színész, egy csodálatos helyszín, rengeteg effekt, CGI és egy szívszaggató történet. Röviden ennyivel lehetne jellemezni a Gravitációt. Azonban ebben azért mégis több van, mint azt első ránézésre gondolnánk. Először is az űrt nem túl sűrűn választják egy film fő helyszínének. Nyilván nem mentek ki Clooney-ék sem az űrbe forgatni, így végig a stúdióban, zöld háttérrel kellett megoldaniuk a dolgot, ami önmagában nem könnyű feladat. És akkor ott van az a 13 perces bevezető rész, amit vágás nélkül forgattak le. Tényleg ritka ügyesen és figyelemfelkeltően indították el a szálakat. Spoileresen folytatom!

A történet annyi, hogy Ryan (Sandra Bullock) és Matt (George Clooney) az egyedüli túlélői a váratlanul becsapódó meteoroknak, amelyek megsemmisítették a bázist. Együtt próbálnak eljutni a következő állomásra, azonban az oxigén egyre fogy, míg a pánik csak fokozódik, s hiába szép látvány, nem a legkellemesebb hosszú órákig a semmiben lebegni. Útközben kicsit megismerik a másikat, egymás magánéletéről is sok mindent megtudnak, sőt talán még flörtölnek is egy kicsit. Ekkor fut át az agyunkon, hogy biztos megmenekülnek, és a film végén összejönnek. Azonban váratlan fordulatként meg kell válnunk Matt-től, így dr.Stone-nak egyedül folytatja az útját. Többször adná már fel és távozna az élők sorából, mikor álmában megjelenik Ryan - Clooney zseniális ötletének köszönhetően - és egy életmentő ötletet ad, amivel végül megmenekül a főszereplőnő, s a sárban dagonyázva ismét sík talajon van.

Nem a történetben kell keresni a kulcsot, mert nem ott van elrejtve. Sokkal inkább a zseniális kivitelezésben és abban, hogy hosszú percekig nézem a lenyugvó napot az űrből, de egy percig sem kételkedem abban, hogy ez ne lenne valóságos. Pedig tudom, hogyaz egész a számítógép műve. És ez az igazi művészet. Nem szeretnék elfeledkezni a két csodálatos színész (Sandra Bullock és George Clooney) fenomenális alakításáról, főleg, hogy a film nagy részében az arcukat is alig láthattuk, így a hangjukkal kellett meggyőzően alakítaniuk. A zenei aláfestés is remekül meg volt csinálva, tényleg kitettek magukért. Nem csoda, hogy ennyi Oscarra jelölték.
A film csak 7/10-et kap azért, mert az elvárásaimhoz és a nagy beharangozásokhoz, hypeolásokhoz ez még kevés, de egyszer mindenképp érdemes megnézni!

Read More

Berendelt a CW

A CW idén is jóval az upfronts előtt kezdte meg a berendelést és úgy kért újabb évadot öt sorozatából, hogy két újonca még be sem mutatkozott. Ennek eredményeképpen biztosan folytatódik a következő évadban, az Arrow a harmadik évadával, a Supernatural a tizedikkel, a The Vampire Diaries a hatodikkal és két újoncuk, a The Originals és a a Reign pedig a második évaddal fog visszatérni szeptemberben. A többi szériáról egyenlőre nincs döntés, de csodálkoznék, ha a Beauty and the Beast túlélné. A Hart of Dixie és a The Carrie Diaries kettőséből valószínűleg csak az egyik menekülhet meg, de sok minden függ az újoncok nézettségétől, illetve a Hart of Dixie pénteki szereplésétől.

A Reign korai berendelése meglepett, de nagyon örülök neki, mert ugyan nyolc részt láttam eddig belőle, de eddig nagyon tetszik a királynős dráma. A Hart of Dixie túléléséért meg nagyon szorítok, mert kevés az olyan feel-good sorozat, ami annyira megérdemelné a jó szereplést, mint a Dixie. A másik két sorozatuk iránt nem fájna a szívem, illetve kíváncsi leszek, hogy a midseason sorozataik mennyire lesznek nézettek. Tavaly ugyanis csúfos kudarcot vallottak a Cult-tal.

Read More

Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club)

Amint meghallottam, hogy Jared Leto 6 év után újra szerepelni fog egy filmben, sőt mi több, transzvesztitát alakít majd, rögtön tudtam, hogy ezt meg kell néznem. Már a körülötte folyó hacacáré is nagy munkáról tanúskodik: anorexiásra fogyott színészek, 20 éve fennálló projekt, részben megtörtént események. Emellett Matthew McConaughey is végleg felhagy a ügyetlen, romantikus vígjátékaival és ebben a remek drámában megmutatja, milyen jó színész is valójában. Spoileresen folytatom!

Ron Woodrof  a tipikus texasi cowboy szerepét jeleníti meg, máson se jár az esze, csak a nőkön meg a rodeón. Azonban egy nap kiderül, hogy AIDS-es és 30 napja van hátra. Ron nem adja fel, s mikor a gyógyszer, amit kap nem segít rajta, felkeres egy csodadokit, aki vitaminokkal és fehérjével meggyógyítja. Persze nem gyógyította ki az AIDS-ből, csak jobban lett. Azonban ezeket a gyógyszereket nem lehet az USA-ban kapni, Így kezdődött el főhősünk business-e, megalapította a Dallas Buyers Club-ot. A gyógyszereket ingyen adta, viszont havi tagságdíjat (400 dollár) ki kellett perkálni. Így jött a képbe Jared Leto is Rayon személyében, Ron társaként segített tagokat toborozni.
Kezdetben  minden remekül megy, de persze minden jónak vége lesz egyszer, főleg ha egy dráma kategóriájú halálos betegekről szóló filmet nézünk. Ron karakterfejlődése valami zseniális, a kőbunkó cowboy-ból eljut az aranyos barátig, aki megvédi homoszexuális business-partnerét a gonosz megjegyzésektől. A film lassú lefolyású, nincs tele érzelgős jelenetekkel, nagyon nem ragaszkodunk a szereplőkhöz, s nem sÍrjuk el magunkat, amint meghalnak. Ezt a rendező, Jean-Marc Vallée remekül megoldotta.

A legfontosabbat a végére hagytam: a színészek zseniális játékát. Először is Jared Leto, aki nem csak 15 kilót fogyott a szerep kedvéért, de tetőtől-talpig legyantáztatta az egész testét, még a szemöldökét is. Ezen kívül női ruhákban, magassarkúban, műkörmükkel járkált, sőt még a hangját is transzisabbá változtatta. A másik, Matthew pedig 20 kilótól szabadult meg a szerep kedvéért. Mind a ketten nagyon odatették magukat, beleélték magukat a szerepbe és rendkívül jól alakították a halálos beteget. Erről árulkodik, hogy már mind a ketten Golden Globe nyertesek, sőt az Oscarra is jelölték őket!
A film 9/10-et kap. Miután megnéztem, rögtön újra látni akartam. Meg újra. Meg újra. És ez nálam igen csak ritka, főleg egy filmnél.

Read More

Augusztus Oklahomában (August: Osage County)

Vannak filmek, amelyeknek a megtekintést követően ülepedniük kell, egyszerűen aludnom kell rájuk párat, hogy ne legyek túl elfogult. Az Augusztus Oklahomában is pont ilyen, mert nagyon nagy hatással van az emberre,s az érzések csak pár nap múltán tisztulnak le. A megnézése után aznap végig befolyásolta  a hangulatomat és nem sokszor tapasztaltam moziban azt, hogy mindenki néma csöndben nézi meg a stáblistát. A film egyébként az azonos című könyv, illetve színdarab alapján készült, de ettől még tökéletesen megtartotta a film jellegét is. Ugyanakkor az egészet áthatja a színpadiasság, ugyanis nem a történet a film lényege, pontosabban a párbeszédek adják a történetet és ettől van ekkora ereje az alkotásnak. Spoileresen folytatom!

A film elején megismerünk egy idős házaspárt, Violetet (Meryl Streep) és Beverlyt (Sam Sheparrd), akik már nem tudják ellátni magukat. A férfinak ugyanis alkoholproblémái vannak, míg a nő szájrákkal küzd. Nem sokkal később azonban Beverly eltűnik, és Violet kénytelen összecsődíteni a családot, hogy lelki támaszt nyújtsanak neki, illetve ápolják. Az együtt töltött idő alatt aztán felszínre kerülnek a régi sérelmek és néhány családi titokra is fény derül. A család tagjai már régóta nem beszéltek egymással és ez elfojtott érzelmeket és eltitkolt eseményeket eredményez. A leírás alapján egy átlagos film is lehetne, azonban az Augusztus Oklahomában minden, csak nem hétköznapi. Mint említettem nem a történetben kell keresni a film erényeit, hanem a karakterekben és a színészekben.

Violet karaktere ugyanis nagyon nehezen elviselhető, mert mindenkinek megmondja a magáét és mindezt a lehető legnyersebben és bántóbban teszi.A legtöbben visszavágnak neki és ezekből a mély dialógusokból iszonyat erős párbeszédek kerekednek és oda-vissza pattog a labda, ám végül minden helyzetből Violet jön ki győztesen. Őt ugyanis a legkevésbé sem érdekelte, hogy a saját gyerekeit bántja meg, vagy alázza porig éppen. Számára a győzelem érzése volt a legfontosabb. Persze egy-két részletet megtudunk a múltjából, de ezek még nem szolgáltatnak elég indokkal arra, hogy így viselkedjen. Legalábbis megsajnálni egészen a film végéig nem tudtam, de amikor magányosan haldokolt a házban az ápolónő karjai között, akkor azért megszántam őt. Igazából azonban mindezt csak saját magának köszönhette, hiszen a temetés után egymás után üldözte el a gyerekeit a kegyetlenségével. Legtovább Barbara (Julia Roberts) tartott ki, de miután kiderült számára egy-két fontosabb hazugság, ő is magára hagyta az asszonyt.

Minden színész nagyszerű a filmben, mégis a  két női főszereplőt kell kiemelnem, mert ők viszik el a hátukon. Meryl Streep maga a csoda ebben a szerepben, olyan pontosan tud minden érzelmet, reakciót és kegyetlenséget megjeleníteni, hogy az rémisztő. Sok filmben láttam már, de ennyire jónak és hitelesnek még soha. Nagyon nehéz dolga lesz az Oscar szavazóknak, mert sok a jó alakítás, de azt hiszem Meryl Streep érdemelné meg a leginkább. Julia Roberts is abszolút egy szinten van vele, néha talán még túl is szárnyalja filmbéli anyukája teljesítményét. Benedict Cumberbacht-ról érdemes még szót ejteni, aki merőben más karaktert játszik, mint a Sherlockban, de itt is teljesen helyt áll, bár sok szerepe nincs és még az énektudását is megcsillogtatja.

Értékelés: 9/10
Nagy hatású film, amely adott esetben az ember gondolkodásmódjára is hatással lehet. Talán egyesek másként gondolnak a saját családi gondjaikra, ha látnak egy rosszabbat, vagy legalább olyan nyomasztót, mint a sajátjuk. Mindenesetre úgy gondolom, hogy ez az utóbbi évek legnagyobb hatású filmje, amelyre még évek múlva is emlékezni fogok.

Read More

S.C.Stephens - Esztelen

Nagyon régen volt könyvkritika az oldalon, amit szánok-bánok és ezentúl megpróbálok ismét minden olvasmányomról kritikát írni. Visszatérésnek pedig nem is választhattam volna jobbat, mint ismét egy New Adult kategóriába sorolandó trilógia első kötetét. Mostanában mindenki ráállt a trilógiákra, amelyeknek a megalapozottságát nem annyira látom, minthogy az Esztelenül trilógia esetében sem. Ebből a könyvből bőven elég lett volna ez az egy kötet, hiszen olyan szépén lezárta az író a történetet, minden szálat lezárt, nem nagyon tudom/akarom elképzelni, hogy hogyan is folytatódik ez a szerelmi háromszög, de ne szaladjunk ennyire előre.

A történet három fiatal szerelmi háromszögét dolgozza fel elég egyedi módon. A fiatal pár, Denny és Kiera Seattle-be költöznek a srác munkája miatt, és egy régi haverjánál, a helyi rock sztár Kellannél húzzák meg magukat. Minden jól alakul egészen addig, amíg Denny-nek egy másik városba nem kell költöznie a munkája miatt, míg Kiera Seattle-hez van kötve. Az egymástól távol töltött idő alatt minden csak összezavarodik körülöttük, de ők megpróbálják fenntartani a tökéletes kapcsolat látszatát. A történetet Kiera szemszögén keresztül ismerhetjük meg, ahogy a New Adult könyvek többségénél és itt sem marad el az E/1.személyű jelleg. A könyv kezdetekben nagyon magával ragadott, mert érdekesnek bizonyult a történet és kíváncsi voltam, hogy végül hova lyukadunk ki, de egy idő után fárasztóvá válik a szenvedés és az időhúzás.

A regény nagy részében Kiera a két férfi között őrlődik, és úgy gondolom, hogy elég sokáig nem viselkedik gerinces emberként. Nagyon kihasználja mindkettőjüket és benne ez sokáig nem is realizálódik, csak azzal van elfoglalva, hogy egyikőjüket sem akarja elveszíteni. Kiera karaktere emiatt és a sok sírás-rívás miatt hihetetlenül ellenszenves, nem is tudok drukkolni a boldogságáért. A regényben azonban nem csak ő, hanem szinte az összes karakter elsírja magát párszor, amitől kicsit hiteltelenné válik az egész. Komolyan a vége felé már úgy éreztem, hogy egy Daniel Steel regényt olvasok, és a rengeteg felesleges szenvedés miatt kevéssé tudtam élvezni a regényt, ami a enélkül és pár körrel kevesebb játszma nélkül igazán kiváló lehetett volna.

Az általam olvasott New Adult könyvekkel ellentétben itt vannak személyiségjegyei a karaktereknek és sokkal jobban ki vannak dolgozva. Kifejezetten tetszettek azok a részek, amelyekben Kellan vagy éppen Kiera múltjából tudtunk meg részleteket és kaptunk választ a viselkedésükre, főleg Kellan esetében. Ráadásul egyikük sem szent, mind a hárman követnek el hibákat a regény során, nem is keveset, amitől igazán egyikükkel sem tudok együtt érezni, ugyanakkor tetszett ez a megoldás. A legjobb karakterek mégis a mellékszereplők a könyvben. Griffin és Anna nagyon szórakoztatóak a maguk módján, ráadásul Anna bármennyire is tűnik keménynek, azért a zord külső érző lényt takar. Jenny pedig két lábbal áll a földön és ő tartja sokszor a realitások talaján Kierát.

Értékelés: 7/10
Mindent összevetve nem rossz könyv az Esztelen, de jó szívvel csak a New Adult műfaj rajongóinak ajánlanám. A folytatás bármennyire is nem tűnik biztatónak, azért az esélyt megkapja, hátha pozitívan fogok csalódni. Azt hiszem egyenlőre felhagyok a műfaj könyveivel és más jellegű regények felé fordulok, mert eddig jót nem nagyon olvastam és a blogra és ráférne néhány más típusú könyvkritika.

Read More

Scandal - A harmadik évad felénél

Tavaly nyáron kattantam rá a sorozatra és alig vártam a téli szünetet, hogy a harmadik évad eddig vetített epizódjait megnézhessem, ugyanis a Scandal-t képtelen vagyok heti szinten nézni. Még nem tapasztaltam ezt egyetlen sorozatnál sem, de a Scandal esetében az átívelés miatt a darálást választottam, hogy még jobban el tudjak mélyedni a sorozat hangulatában, ezzel fokozva a hatást. A második évad végén kicsit aggódtam, hogy a minőségét nem fogja tudni tartani és bár egy-két szállal nem vagyok teljes mértékben megelégedve, összességében még mindig az egyik legjobb dráma az országos csatornákon. Spoileresen folytatom!

Az elnök szeretője téma hamar feledésbe merült és az is egyértelmű volt, hogy nem Oliviát fogják ezzel gyanúsítani, hanem bedobnak egy ártatlan lányt, hogy a nem túl népszerű elnök népszerűségi indexe ne csökkenjen tovább. Szerencsére nem vitték túlzásba ezt a szálat, pont annyit foglalkoztak vele, amennyit érdemelt és a lezárásával komolyabb történésekre tudták fordítani a figyelmet. A B613 akciózott ismét, vagyis egy régi ügyük az ún. Remington-hadművelet került előtérbe. Nagyon lassan adagolták az információkat, és mint utúbb kiderült, nem csak Olivia apja, hanem az anyja és az elnök is érintett az ügyben. Sokáig nagyon zavaros volt számomra az eset és az, hogy pontosan mit is szerettek volna eltussolni ezzel az üggyel. A megoldás pedig kiábrándítóra sikerült és most először mondom azt, hogy elbaltáztak a készítők valamit. Sokszor változott ugyanis, hogy ebben az ügyben ki a jó és a rossz, mire nem csak az derült ki, hogy Olivia anyja valójában él, hanem még terrorista is, akit az apja huszonkét évig tartott fogva. Az indítékairól és hogy pontosan kinek dolgozik még semmi nem derült ki, vélhetően erre majd a folytatásban kerül sor.

Más vonalon is zajlottak az események, ugyanis közelednek a választások és jelenlegi állás szerint nem Olivia fogja Fitz kampányát irányítani. A történések azonban nagyon a jelenlegi elnök kezére játszanak, ugyanis az egyik ellenfel visszalépett, míg az alelnök sem éppen makulátlan. A férje ugyanis meleg és Cyrus ezzel tisztában volt, ezért a férjét kihasználva próbált meg ebből előnyt kovácsolni. Minden jól alakult, ám az alelnök annyira feldühödött, amikor rájött a dologra, hogy megölte a férfit. Ha mindez nem lenne elég pont Cyrust hívta segítségül, így ő is belekeveredett a gyilkosságba. A tervet Mellie-vel eszelték ki, de a First Lady-nek fogalma sincs a történtekről. Mellie múltjából egy újabb darabot ismerhettünk meg, amely sok mindenre magyarázattal szolgál és jelenleg ő a legjobb karakter a sorozatban, mert egyszerre rideg és közönyös, mégis nagyon érző ember.

Quinn fejlődésén már egyszer ámultam és most újra meg kell tennem, hiszen már nem egyszerű gyilkos, hanem a B613 tagja lett. Nem minden esetben lehet eldönteni, hogy melyik oldalon is áll, de sikerült az ártatlan lányból gyilkost csinálni, aki kollégái ridegsége miatt vélhetően még jobban kötődni fog a gyilkos szervezethez. Ez a következő részekben még sok problémát okozhat, elsősorban Livnek. Sajnálatos módon ő nem sziporkázott annyira, mint eddig. Sőt inkább úgy fogalmaznék, hogy lelassult és túlságosan is gondterhelt lett a karakter. Persze volt gondja rendesen, de nem vágott úgy az esze, ahogy azt megszokhattuk és nem mindig volt a helyzet magaslatán. A Fitz-szel való viszonya még mindig érdekes, viszont nem tudom pontosan hányadán is állnak egymással. Eddig az elnök folyamatosan letisztázta, hogy mit is szeretne Livtől, de a harmadik évadban csak sodródtak, párszor találkoztak meg telefonáltak, de valahogy nem látom a kapcsolatuk kimenetelét.

Értékelés: 8/10
Közel sem olyan pörgős és feszített tempójú a harmadik évad, mint az előzőek, de még mindig nagyon érdekes a sorozat. Minden leírt negatívuma ellenére alig várom az évad végét. Annyi kérdéses pont van benne, hogy a várakozási fokomat magasan tartja és az évad kimenetelére roppant kíváncsi leszek. Főleg azért, mert a tervekkel ellentétben pár résszel le kellett rövidíteni Kerry Washington terhessége miatt.

Read More

Premier - Utolsó vérig ( El rostro de la veganza)

A telenovella rajongók nem panaszkodhatnak, mert az év első két hónapjában ez már a harmadik telenovella, ami képernyőre kerül itthon. Az Utolsó vérig című sorozat minden hétköznap 13 órától látható az RTL II műsorán.

A százhat részes telenovella középpontjában Diego (David Chocarro) áll, aki egy feltételezett gyilkosság miatt kerül húsz évre börtönbe, ám a férfi nem emlékszik arra, hogy mit követett el. A büntetés letelte után új személyazonosságot vesz fel és megpróbál megszabadulni a múltjától, amiben a pszichológusa, Antonia (Maritza Rodrígez) is segítségére van. A fiatalok között azonban hamar több lesz, mint orvos-beteg kapcsolat. Diego számíthat még egy gazdag üzletember, Ezequiel (Saúl Lisazo) támogatására is, ám azt nem is sejti, hogy valójában milyen szörnyűségeket rejt a múltja.

Read More

Star-Crossed előzetesek

Február 17-én mutatja be a CW a Star-Crossed című újoncát, ami egészen mostanáig nem igazán érdekelt. A nemrég kikerült előzetesek ugyanis jól sikerültek és bár a történet erősségéről még most sem vagyok meggyőződve, azt hiszem adni fogok neki egy esélyt. Ha másért nem, hát Matt Lanter miatt mindenképpen érdemes egy esélyt adni a földönkívüli srác és a halandó lány szerelmének.

Read More

Új promót tett közzé a The CW

A The CW időről-időre készít a sorozatainak egy hangulatos kis promót. Az idei is igen jól sikerült és bár sok új jelenetet nem tartalmaz mégis meghozza a kedvet az esetlegesen nem nézett sorozataihoz is. Külön pozitívum, hogy a még be nem mutatott újoncok, tehát a The 100 és a Star-Crossed is szerepel benne. A CW marketingesei tehát jó munkát végeztek ismét a videó elkészítésével, előbb-utóbb talán a többi csatorna is követi a példájukat. 

Read More

Időről időre & Vakszerencse

Időről időre (About Time)

Richard Curtis legújabb filmje már régóta izgatta a fantáziámat és amennyire vártam, hogy megnézhessem, pontosan annyira nagy csalódást jelentett a film. Sajnos a közelébe sem ér Curtis régebbi romantikus filmjeinek, mint a Bridget Jones vagy az Igazából szerelem. Az időutazós témától eleve tartottam kicsit, de szerencsére ennek nem volt akkora szerepe, mint gondoltam. A története alapvetően aranyos és nincs a történetvezetéssel sem különösebb probléma, de valahogy többet vártam a filmtől. Talán egy csattanó, mélyebb tanulság hiányzott a végéről, vagy hogy valamilyen érzelmet kiváltson belőlem. Persze megkaptuk a végén, hogy minden napot úgy éljünk meg, mintha az lenne az utolsó, de ennél valahogy többre számítottam a filmtől. A karakterek is sablonosnak mondhatóak, megkaptuk a visszahúzódó és szerencsétlen fiút, Timet, aki az időutazás segítségével tudja meghódítani a gyönyörű, Mary-t. Az időutazásra nem találtak ki egy szabályrendszert, amit végigkövettek volna a filmen és talán ezt hiányoltam leginkább. Egészen az utolsó utazásig azt hittem, hogy mindent újraélnek onnantól kezdve, de akkor a testvérével a film elejére utaztak és dolguk végeztével visszatértek a "jelenbe", mintha mi sem történt volna. Ha azonban abból indulunk ki, hogy egy esemény megváltoztatása befolyásolja az összes többit a jövőben, akkor nem lehetett, hogy a jelenük mégis ugyanaz, ahogy ez kiderült a gyerek nevének esetében. 

A színészek sem brillíroznak éppen, senkit sem tudnék kiemelni az emlékezetes alakítása miatt. Talán Bill Nighty az, aki a legközelebb van a legjobbjához, de ő sem kiemelkedő és csak kevés jelenetben szerepel ahhoz, hogy igazán kitűnjön. Rachel McAdams-ben nagyon bíztam, de igazán nem tud kitűnni. Amikor mosolyogni kell, akkor szélesen mosolyog ugyan, amikor meg szomorúnak kell lenni, akkor bánatos arccal néz. Azonban mindez kevés és szürkének hat számomra az alakítása és a karaktere is, tud ő ennél sokkal jobbat is. A főszereplő, vagyis Domhnall Gleeson neve nem sokat mondott a film előtt és ezután sem hiszem, hogy fog, mert ebben a filmben tucatszínész hatását keltette és még azt sem érte el, hogy drukkoljak a karakternek, hogy hódítsa meg Mary-t.

Értékelés: 6/10
A negatívumok ellenére az Időről időre nem egy rossz film, csak éppen nem jó. Inkább átlagos vagy sablonos jelzőket tudnék rá mondani. Mindezt mérhetetlenül sajnálom, mert nagyon akartam szeretni a filmet és rajongani érte úgy, ahogy Curtis fent említett alkotásaiért. Ebben az esetben ez nem jött össze, talán majd legközelebb.

Vakszerencse (Runner Runner)

Az online kaszinók világa igen érdekes téma és kiváló filmalapanyag, ezért a Vakszerencse rögtön felkeltette az érdeklődésemet és egy izgalmas thrillert vártam. Nos, ez a film minden volt, csak izgalmas nem, maximum azon izgulhattunk, hogy kibírjuk a végéig. Tanítani valóan baltázták el a zseniális alapkoncepciót és sokadjára is bebizonyosodott, hogy egy jó ötlet semmit sem ér megfelelő megvalósítás nélkül. A sztori jól indult, de hamar átcsapott egy sablonos valamibe, ami tele volt klisékkel és kiszámítható fordulatokkal, így a végkifejlet sem hiszem, hogy bárkinek is meglepetést okozott. Abból az alapfelállásból indul ki a történet, hogy egy egyetemista srác online pókerrel próbálja meg fedezni a tanulmányait, de mindenét elveszti. A számítógépzseni barátja azonban bebizonyítja neki, hogy csaltak a játék során, ezért felkerekedik és elindul Costa Ricára, hogy az oldalt üzemeltető milliárdost szembesítse a dologgal. Abba már bele sem merek kötni, hogy ha hősünk mindenét elvesztette a pókerjáték során, akkor mégis miből vett repülőjegyet. A film enélkül is túl logikátlan, minden simán megy Richie-nek, rögtön állást is kap a cégnél és neki persze ez kapóra jön a leleplezéshez. Sajnos nem csak ebben vérszegény a film, hanem egy egyetemista srác ott ver át egy dörzsölt milliárdost, ahol nem szégyell, ami teljesen hiteltelenné teszi az egészet.

Ebben az esetben sem javítanak a dolgon a színészek, sőt még rontanak is rajta. Ennyi unalmasan alakító színészt nem sűrűn láttam egy filmen belül, gyakorlatilag egymás múlják alul és sokszor ők is unják az egészet, legalábbis ezt a benyomást keltik. Ben Afflecket nem tartom rossz színésznek, de amit itt művelt az kritikán aluli. Mindvégig ugyanazt az arckifejezést használja és egyszer sem látni rajta semmi érzelmet. Azonban még azt sem lehet elmondani, hogy legalább a pókerarcú. szemét karaktert jól hozza. Justin Timberlake sem túl jó, de Afflecket így is felülmúlja néhányszor. Gemma Artentont nem ismertem eddig, de nem hiszem, hogy ezután bőszen bogarászni fogom a filmográfiáját. 

Értékelés: 4/10
Nincs mit tenni a vakszerencse bizony egy rossz film, amelyet nagyon gyorsan szeretnék elfelejteni és remélem ezután nagyobb szerencsém lesz a filmekkel, mert ez a két alkotás sajnos nagy csalódást okozott a számomra. 

Read More