Az éhezők viadala: Futótűz (The Hunger Games: Catching Fire)

A második rész történetére már csak halványan emlékeztem, de kíváncsian vártam, hogy a nagyszerű első rész után ezt hogyan adaptálják a vászonra. A végeredmény pedig nekem jobban tetszett, mert hiába volt nagyon hosszú a film, szinte észre se lehetett venni, hogy elrepült az a száznegyvenhat perc. A rendezőcsere is abszolút a javára vált a filmnek, Francis Lawrence ugyanis már rendezett pár akciófilmet, ezért hitelesebben tudta ezeket bemutatni, mint az elődje. Spoileresen folytatom!

A film az előző évi viadal utáni győzelmi körúttal kezdődik, hőseink, Katniss és Peeta végigjárják a körzeteket, hogy ünnepeltessék magukat. Az emberek azonban egyfajta vezetőt vélnek felfedezni Katniss személyében és rögtön a tizenkettedik körzetben véres véget ér a látogatásuk. Snow elnök és csapata persze nem akarják hagyni, hogy egy fiatal lány ilyen mértékben veszélyeztesse a hatalmukat, ezért Katniss kiiktatása a céljuk. Ennek érdekében kitalálják, hogy a hetvenötödik Éhezők Viadalán az egykori győztesek fognak megmérkőzni és mivel Katniss nyert egyedül lányként abból a körzetből, neki mindenképpen újra be kell mennie az arénába. A konkrét viadal ebben az esetben sem túl hosszú, de annál töményebb. Kapunk majmokat, véresőt, mérgező ködöt és még sok mást is, azonban Katniss-t semmi sem tántoríthatja el és végül többedmagával kijut élve, miután kilövi az aréna tetejét.

Egy-két részletre másként emlékeztem, úgyhogy ilyen téren tudott nekem újat mutatni a film. A látványvilág talán az első filmnél is lenyűgözőbb. Az aréna nagyon szépen lett kivitelezve és az állatok, természeti jelenségek is iszonyatosan élethűek. Komolyan megrémítettek azok a majmok és abban a pillanatban elkezdtem drukkolni hőseinknek, hogy élve ússzák meg a kalandot. Persze tudtam, hogy így lesz, de szerencsére a történet ismerete nem vette el az élvezeti értéket. Végig annyira intenzív és feszült a film, hogy magába szippant és érdeklődve várod a következő jelenetet, ha ismered a sztorit, ha nem. Nagyon bírom az ilyen filmeket és még jobban tudom ezt értékelni, ha könyvfeldolgozásról van szó, amit esetleg olvastam is és nagy elvárásokkal ülök be a filmre.

A filmből maradtak ki részek, amelyek a könyvben szerepelnek, de teljesen vászonra vinni a könyvet nem lehet. Ellenben a tizenharmadik körzet létezése csak említés szintjén került elő, erre bővebb magyarázattal is szolgálhattak volna. Valószínű azonban, hogy erre csak a folytatásban kerül majd sor, mert a felkelésben is szerepet kell játszania. A többi kihagyás abszolút megbocsátható és a látványért hajlandó is vagyok a készítőknek ezt elnézni. Ráadásul az összképet tekintve ez egyáltalán nem zavaró és így is elég hosszúra sikerült a film. A színészek most is kiválóak, bár Donald Sutherland ezúttal nem győzött meg annyira, mint az első filmmel. A többiek hozták a szintet, Jennifer Lawrence pedig még jobb színésznő is lett az első rész óta és lenyűgöző ahogy fiatal kora ellenére minden szituációban megállja a helyét.

Értékelés: 10/10
Az idei évben látott filmek közül számomra viszi a prímet a film, amiért megérdemli a maximális pontszámot. Nem hiszem, hogy a könyvből ennél többet ki lehetett volna hozni, úgyhogy le a kalappal a készítők, színészek előtt. Már most várom a folytatás, pedig a harmadik könyvet még nem is olvastam.