Once Upon a Time - A második évad

Azt hiszem a Once Upon a Time iskolapéldája lehetne annak, hogy hogyan lehet egy nagyon jó évad után maximálisan elrontani egy sorozatot. A második évad ugyanis szerintem borzalmasra sikerült, az évad elején és végén úgy kellett átszenvednem magam a részeken, az évad közepe viszont elég jó volt. Érthetetlen számomra, hogy az írók mit csináltak az első évad után, hogy ez a logikai bukfencektől hemzsegő valami lett az eredmény, ami miatt sokan elkaszálták a sorozatot. Nos, ehhez nekem nem volt szívem, mert voltak javulásra mutató jelek és remélem a harmadik évadban fog valamelyest javulni a széria, tanulva a második évad hibáiból. Spoileresen folytatom!

Nem is tudom mi fájt jobban az évadban, a történet hiánya vagy egyes karakterek lenullázása. De először kezdjük a történet elemzésével.  Az átok megtörését követően aggódtam, hogy nem fogunk ilyen átgondolt fő szálat még egyet kapni, de arra én sem számítottam, hogy egyáltalán nem lesz a második évadban fő szál. Több mellékszálat is megkezdtek, valamelyiket pár rész után lezárták, míg mások kitartottak az évad végéig., de egy nekem hiányzott egy fő cél, vagy valami, ami miatt izgulhatunk, a szereplők pedig küzdhetnek érte. Ehelyett megkaptuk a Cora elleni akciót és utólag az ő karakterének semmi értelme nem volt, mert a halála után kevés szó esett róla, pedig minimum azt vártam, hogy Regina bedühödik és jaj lesz Hófehérkééknek. Nem is beszélve Greg és Tamara bosszúhadjáratáról, amit nehezen tudok megérteni. Addig rendben van, hogy Greg az apja miatt akar bosszút állni, viszont Tamarának semmi oka nincs a mágia gyűlöletére, illetve Storybrook és lakói elpusztítására. Arról nem is beszélve, hogy gondolkodás nélkül ugrottak bele az átjáróba, ami elég fura két mágiaellenes egyéntől.

Nagyon zavart továbbá, hogy a mesevilágnak nem sok funkciója volt az évad során, tehát nyugodtan elhagyhatták volna, vagy pár rész csak ott játszódott volna és mindenki örül, így viszont egy katyvasz az egész és nem áll össze az ottani sztori úgy, mint az első évadban. A következőkben pedig még ennyi értelme sem lesz vélhetően, mivel hőseink Sohaországba mennek megmenteni Henry-t, akit Tamaráék magukkal rántottak az átjáróba. Ráadásul a mesevilág szerepeltetésével kénytelenek még karaktereket behozni, mert a jelenlegiek mesevilágbeli életéből már majdnem mindent láttunk. A rengeteg szereplő pedig csak növelte a káoszt, hiszen mindenkivel akartak foglalkozni, aminek az lett az eredménye, hogy igazán sok játékidőt senki nem kapott.

És akkor a karakterek. Az első évadban Gold és Regina voltak a kedvenceim, mert öröm volt nézni, ahogy szívatják Hófehérkét és Daliást. A második évadban annyira próbálták közel hozni az emberekhez a két gonosz karaktert, hogy elveszítették a lényegüket, a gonoszságot és a taktikázást, ráadásul sokszor elég irracionálisan is viselkedtek. Regina például az egyik részben Storybrook-ot meg akarta semmisíteni, majd egy résszel később meggondolta magát és még bocsánatot is kért érte. Az első évadban megismert Regina ilyet soha nem tett volna és ezért szerettük. Gold pedig szintén sokat vesztett, de a mesevilágbeli jelenetekben még néhol megvillant a kegyetlen oldala. A régi karakterek közül a többiek nem sok vizet zavartak, jellemfejlődést pedig egyáltalán nem mutattak az évadban, maximum visszafejlődést.
Hook lett a rajongók körében az egyik legnagyobb kedvenc, számomra viszont semleges volt az évadban és nem tudtam komolyan venni, mivel két részenként változtatta, hogy kinek az oldalán áll.

Értékelés: 4/10
Megnéztem, hogy anno hány pontot adtam az első évad után és az ottani nyolc pont nálam megfeleződött idén, mert nem hogy csökkent, hanem egyenesen megzuhant számomra a sorozat élvezeti értéke, amit meglehetősen sajnálok. Viszont a fejlődés mindig adott és ajánlom a sorozat íróinak, hogy a harmadik szezonra értékelhető történetet írjanak, mert még egy ilyen évadot nem biztos, hogy végig fogok szenvedni.