Glee - 5x03 The Quaterback

Nemrég fejeztem be az epizódot és nagyon nehéz most bármit is írni, de azért megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Tudtam, hogy nehéz lesz megnézni a részt, és azzal is tisztában voltam, hogy zsebkendőre is szükségem lesz. Kicsit ugyan más jellegű emlék epizódot képzeltem el, de alapvetően jól kezelték a dolgot, méltó emléket állítottak Finn-nek és ezzel együtt Cory-nak, aki remélem a mennyből látta az epizódot és mosolyog, mert látja, hogy mennyien szeretik. Ezúttal a kritikai megnyilvánulásoktól eltekintek, mert nem lenne értelme, hiszen ennek a résznek nem a történet továbbvitele volt a lényege. Még így is lenne mibe belekötni - mondjuk Sue poénkodásától eltekintettem volna -, de ez a rész Finnről és Coryról szólt, tehát a poszt is róla fog.

Annyira nehéz felfogni, hogy ilyen fiatalon halt meg Cory és ahogy Kurt is mondja a részben, még alig élt. A rá emlékező dalok összeválogatása nagyon el lett találva, mert mindenki a maga módján tudott búcsút mondani és Puck falopása is stílusos volt. Nekem  hiányzott az, hogy a régi tagok közül mindenki énekeljen egy dalt, kimaradt Tina, és Kurt sem ragadott mikrofont. Jó volt látni a régi karaktereket, Mercedes például nekem nagyon hiányzik, mert ahogy most is bizonyította eszméletlen hangja van. Santana sosem volt a kedvencem, de ebben a részben nagyon a szívembe zártam, ugyanis jól felépítették az érzelmeinek a tagadásától kezdve a sírva kirohanásig tartó érzelmi hullámvasutat, ait bejárt.

A rész elején, amikor Kurt elindul és búcsúzik Racheltől, hirtelen azt hittem, hogy Lea mégsem fog szerepelni a részben. Aztán negyedórával a vége előtt megjelent és elénekelt egy dalt, amelynek hallgatása, nézése közben majd megszakadt a szívem. Az ott ejtett könnyeit nem kellett megjátszania sem neki, sem a többiknek, végig látszott a szemükben a fájdalom és az értetetlenség, hogy Cory már nincs többé. Azt hiszem ennél a jelentnél realizálódott bennem is, hogy nem csak Finntől, hanem Corytól is búcsúzunk most. Tudtam ezt persze korábban is, de csak akkor sikerült felfognom, hogy ők tényleg érzik a fájdalmat és ezeknek a könnyeknek már semmi köze a színészethez. Lea-t meg csodálom, amiért pár hónappal Cory halála után képes volt ezt a pár jelenetet leforgatni és egy ilyen szomorú szerelmes számot elénekelni, miközben világosan látszott, hogy alig tud beszélni és a dal éneklése közben is végig remegett.

 Nem magyarázták meg Finn halálát, amit a körülményeket figyelembe véve a lehető legjobb megoldásnak tartok, de ha valaki pár év múlva megnézi ezt a részt, akkor nem biztos, hogy neki is világosak lesznek az események. Mindenesetre most ezt kellett tenniük, hiszen Cory halálát figyelembe véve nem lett volna jobb megoldás. Furcsa lesz Finn nélkül a Glee és ahogy a készítők eddig a nagy eseményeket kezelték, ezzel el is búcsúztunk tőle és visszautalásokra sem nagyon lehet számítani. Nem részeken tartó letargiát várok, de remélem azért nem felejtik el teljesen és egyszer-egyszer megemlítik majd a jövőben is.

Nyugodj békében Cory!