Teen Wolf - A harmadik évad felénél

Már két és fél évad lement a sorozatból és nem kapott még tőlem renden kritikát, úgyhogy ideje pótolni ezt a hiányosságot. Eredetileg The Vampire Diaries pótléknak kezdtem el nézni, azóta viszont a könnyed tinisorozat rendesen kinőtte magát egy sötét mitológiai sorozattá. Az induláshoz képest nagyot fordult az akkor még halandó Scottal és a többiekkel a világ, és már szinte egyikük sem ember. A természetfeletti sorozatokban ez nagy problémám szokott lenni, de a Teen Wolf kivétel, ugyanis nem egy lénnyé változnak, hanem mindenki mássá és ettől lesz sokrétű, izgalmas a sorozat.

A huszonnégy részes harmadik évad berendelésekor tartottam tőle, hogy unalomba fullad és a készítők nem fogják tudni kezelni a helyzetet. Az aggodalmaim félig meddig be is bizonyosodtak, ugyanis az évad elején sokáig építkeztek és nem volt világos hova is akarnak kilyukadni, aztán pár rész után beindultak az események, nagyszerű részeket produkált a sorozat, a félévadzárótól viszont sokkal többet vártam. Spoileresen folytatom!


A harmadik évad elején behoztak egy csomó új szereplőt, akiket nem tudtam hova tenni, de végeredményben jól kijöttek belőle, mert több szálat lehetett mozgatni. Közülük Cora már nem jön vissza, őszintén szólva ezt nem is bánom, mert nem nőtt a szívemhez és az ikrek nélkül is meglennék. A legjobb új karakter természetesen Jennifer volt, kár, hogy már meg is szabadultunk tőle, egy-két csavart még köré építhettek volna a folytatásban. Egyébként meg nem értem, hogy Deucalion legyőzéséhez miért volt szüksége Derekre, nem vettem észre, hogy együtt erősebbek.

A félévadzáró tehát nem tetszett, mert nagyon kapkodtak, egyik szálról a másikra ugráltak és semelyik nem kapott megfelelő teret. Mindenből kaptunk egy picit, de semmiből sem eleget és az előző részhez képest sok szálon csak úgy átugrottak. A kádas merülésből simán visszajöttek mindannyian, a kötődésnek semmi szerepe nem volt és nem is foglalkoztak vele, ahogy Stiles és Lydia csókjával sem. Persze ez nem egy romantikus sorozat, de az emberi érzésekre eddig gondot fordítottak és most nekem ez hiányzott.

 A félévad végére Derekből ismét béta lett, míg Scott alfává vált és az egész mögött Peter áll, aki jól eljátszadozott a szereplőkkel, de most újra alfa akar lenni és ehhez Scott erejére van szüksége. A folytatást illetően tehát ez a legígéretesebb szál, de emiatt januárig nem fogom a falat kaparni. A rész végi narrálás nekem nagyon furcsa volt, inkább egy sorozatzáróhoz illik, nem egy félévadzáró részhez. Annyit megtudtunk Scott monológjából, hogy Lydia és az egyik iker, Danny és a másik iker, valamint Allison és Isaac között elindult valami és remélem ezek a szálak jobban ki lesznek dolgozva az évad hátralévő részeiben és nem csak a Beacon Hillsbe tartó lények legyőzésén fognak agyalni a szereplők.

Értékelés: 7/10
Gondolkoztam a pontszámon, mert az első és a második évad jobban tetszett, viszont egy huszonnégy és egy tizenkét részes évad között alapvető különbségek vannak, amiket nagyon nehéz összehasonlítani. Talán Jeff Davisnek úgy kellene gondolkoznia a jövőben, mint Shonda Rhimesnak a Scandal kapcsán és egy évadba két miniévadot sűríteni. Mindenesetre bízom abban, hogy a félévad hibáiból tudnak tanulni és izgalmas folytatást kapunk januárban.