A New Girl sem tűnt elsőre jónak, de annyi pozitív kritikát olvastam róla, hogy kíváncsi lettem és a pilot megnézése után rádöbbentem, hogy ez bizony jó. Elvarázsolt a sorozat az egyszerűségével, a frissességével és a bájával. Jess aranyos, a fiúk meg haláli jópofák, a kedvencem természetesen Schmidt, akitől minden részben hallhattunk poénokat bőven. A szereplők olyan poénokat tudtak elsütni, amelyek nem fárasztóak és nem kiáltottam fel állandóan, hogy "ne már" vagy hasonló. Az évad első felében folyton azt kérdeztem magamtól, hogy miért nem kezdtem el hamarabb és miért nem adtam esélyt eddig a hasonló sorozatoknak.
Aztán jött a mélyrepülés az évadban és sajnos meg tudtam válaszolni az előbbi kérdésimet. Az 1x18-as rész után történt valami és azon kaptam magam, hogy már nem szórakozom a részeken, sőt a bugyuta poénokon bosszankodom. Számomra nem volt vicces, ahogyan Nick próbálkozott a paradicsom termesztéssel, vagy ahogy Jess pasijának kislánya két perc alatt beleszeretett Nick-be és hisztizett. Pár résszel a vége előtt már a kaszán gondolkoztam, de aztán becsületből csak befejeztem az évadot.
Az évadzáró aztán visszaadta a hitemet, az a rész ismét arra a bájos sorozatra hasonlított, amin olyan jól szórakoztam az évad elején.
Nick és Carline szála halálra idegesített, szerintem szánalomra méltóan viselkedett Nick minden egyes szakításuk után, számomra csöppet sem volt vicces. Cece és Schmidt kapcsolata annál jobban ült el, jó látni, hogy az olyan szoknyavadászoknak, mint Schmidt vannak érzéseik, ők is halálosan szerelmesek tudnak lenni.
Nehezen tudok átfogóan nyilatkozni az évadról, mert amennyire tetszett az eleje, a vége annyira nem. Még megvárom a 2. évad elejét, de ha nem tartják meg az évadzáró szintjét, akkor megválok tőle.
Értékelés: 6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése