A rendező a történet középpontjába a már megöregedett, leépült és hallucináló Margaret Thatchert állítja, ami nekem nem tetszett. Ezek a jelenetek nagyon hosszúra, vontatottra sikerültek, miközben a lényegtől elvették az időt. Én nem a hallucinációt, a férjével való képzelt beszélgetéseit szerettem volna nézni a film felében, ráadásul nem szerencsés egy ilyen nagy személyiséget így ábrázolni, kvázi megalázni a filmvásznon. Margaret Thatcher egy vezető volt, aki betört egy férfiak által uralt világba és fellendítette a brit gazdaságot. Persze mindeközben voltak kétes döntései is, amik miatt a mai napig is sokan bírálják. Ez a megosztó személyiség azonban nem jön át a vásznon keresztül, pedig akármennyire is életrajzi dráma, ez alapkövetelmény lenne. Sok olyan néző nézhette meg a filmet ( köztük én is), akik nem tudnak sokat politikai pályafutásáról, mert még nem éltek akkor. Szerettem volna erről többet megtudni, együtt érezni az idős Margaret Thatcherrel, aki egyedül maradt. Ez nem sikerült, mert annyira nem adtak semmit a személyiségéből, hogy nem éreztem iránta szánalmat.
A filmet egyértelműen Meryl Streep menti meg. Nagyszerűen ábrázolja a feltörekvő és a hallucináló Thatchert egyaránt. Igen, ugyanaz alakítja az ereje teljében lévő, majd kb. 15 évvel később a szellemileg leépült asszonyt is, hála a sminkesnek, aki csodálatos munkát végzett Streepen. Nélkülük ez a film nagy bukás lenne, de főleg Streep nélkül. Nagyon kevesen tudnak úgy játszani, ahogyan ő. Eddig is kedveltem, de ezután az alakítása után már tisztelem is. Ő is és a sminkes is teljesen megérdemelten nyertek Oscar díjat.
Összességében a film nekem inkább nem tetszett, mint igen. Sok volt a lassú, hanyagolható és kevés az érdemi rész. Nem igazán tudom ajánlani, de akik szeretnének Oscarhoz méltó alakítást látni, nézzék meg!
Értékelés: 5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése