Pippa Lee (Robin Wright Penn) élete tökéletesnek mondható, hiszen férje (Alan Arkin) egy sikeres kiadó, és van két sikeres gyermeke. Ám amikor egy idősek számára fenntartott luxus otthonba költöznek, Pippa Lee teljesen magába fordul a semmittevéstől: éjszakánként alvajár, és emlékezetkiesései lesznek, amelyeknek a hatására kénytelen feleveníteni az addigi életét.
A filmben nagyszerűen keverik az idősíkokat, felváltva látjuk a gyerek, a kamasz (Blake Lively) és a felnőtt Pippat. Miközben a gyógyszerfüggő anyától menekülő rémült kislánytól eljutunk a mintafeleségig, rájövünk, hogy Pippa összeomlásához a társadalmi szereppel együtt járó elvárás vezetett.
A történetvezetésből az is világossá válik, hogy Herb mellett csak a biztonság miatt tartott ki ennyi ideig. A férje halála nem hogy megtörte volna, inkább felszabadította és egy új élet reményét kínálta fel neki a fiatal Chris (Keanu Reeves) oldalán. A finálé tehát nem a megszokott romantikus komédiákra hajaz, ugyanis csak a változás lehetőségét kínálja fel Pippanak, nem az örökké tartó boldogságot.
A film pont a vége miatt tetszett nekem annyira. Megkaptuk a happyendet, de nem olyan egyértelműen, hiszen nem tudjuk biztosan, hogy a boldogságot végül megtalálja-e Pippa vagy sem.
A színészek közül senkit sem emelnék ki ezúttal, mert mindenki nagyszerűen játszott. Külön kellemes meglepetés volt Blake Lively alakítása.
A filmet főleg azoknak ajánlom, akik szeretnek lelkizni és nem riasztja el őket a kissé vontatottabb, időben ugrálós történet.
Értékelés: 9/10
0 komment:
Megjegyzés küldése