Anna Karenina (2012)

Őszintén szólva nem szeretem a könyvfeldolgozásokat, mert általában csalódok bennük és az általam fontosnak tartott mozzanatok, jelenetek sokszor kimaradnak a filmváltozatokból. Más a helyzet viszont az Anna Kareninával, mert szánom-bánom a műveletlenségem, de még nem olvastam Tolsztoj regényét és a történettel is csak felületesen vagyok tisztában. A film előtt direkt nem is olvastam utána, nehogy csalódás érjen. Szó mi szó egy klasszikus mű feldolgozásától elég sokat vártam, a 6 vagy hány Oscar jelölés tudatában pedig pláne voltak előzetes elvárásaim.

A történetet szerintem nem kell részletesen bemutatnom, de röviden azért összefoglalom. A film középpontjában Anna (Keira Knightley) áll, aki férjét (Jude Law) és kisfiát hátrahagyva érkezik Moszkvába, hogy testvére házasságát rendben hozza. Anna itt megismerkedik Vronszkijjal (Aaron Johnson), akibe a lány testvérének sógornője, Kitty (Alicia Vikander) is szerelmes. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor Vronszkij követi Annát Pétervárra és a fiatalok viszonyt kezdenek egymással.

A történet ismeretének hiányában nekem néhol logikátlanul követték egymást a jelenetek, ráadásul a rendező, Joe Wright egy színpadot is elképzelt a filmbe, amelynek a funkciója jelenetenként változott. A színpad szerintem elvetélt ötlet volt, ráadásul a film teljesen úgy kezdődik, mintha egy színdarabot néznénk, a színpadias motívumok (pl.: mindenki megáll a táncteremben, amikor Vronszkij és Anna elkezdenek táncolni) többször visszatérnek, de engem csak kizökkentettek a filmből és enélkül is bőven meg lehetett volna csinálni a filmet,a hogy ezelőtt pár alkalommal már megtették többen.

Joe Wright szerelmes Keira Knightley-ba, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Büszkeség és balítélet, illetve a Vágy és vezeklés után ismét neki adta a főszerepet. Keirát még mindig nem szeretem, ráadásul ebben a filmben nem alakított szerintem hitelesen, az ópiumfüggőség többször az arcunkba lett tolva, de ettől még nem hiszem el. Ráadásul a helyzetet nem éreztem annyira súlyosnak, hogy Anna öngyilkos legyen. Ez nem biztos, hogy Knightley hibája, talán a forgatókönyvé, de hogy nem hiteles az biztos. A többi színész sem nyűgözött le, kivéve Jude Law-t, aki keveset szerepel ugyan, de a jelenetei nagyon súlyosak és a mozdulataitól kezdve a mimikáján át mutatja a szigorú és vallásos Karenin jellemét.

Értékelés: 4/10
Ritkán adok filmre ilyen alacsony pontszámot, mert nagyon megválogatom, hogy mit nézek meg, de ezúttal mellélőttem. Sajnos nekem túl össze-visszára sikerült, de annyit elért a film, hogy nyáron elolvasom a könyvet, mert meg szeretném érteni történéseket.

The Carrie Diaries - 1x02 Lie With Me

A pilotról nem sok jót írtam és nem hittem volna, hogy valaha is folytatni fogom a sorozatot. Azonban rábeszéltek azzal az indokkal, hogy jobb, mint a pilot. Elhatároztam tehát, hogy adok neki még egy esélyt, ezúttal elvonatkoztatok a Szex és New York-tól és egy tipikus tini sorozatként kezelem. Így teljesen más megvilágításba kerültek nálam a dolgok, nem próbáltam meg hasonlóságokat vagy éppen hibákat keresni benne, hanem csak élvezni a látottakat.

Magam sem hittem volna, de azt hiszem ez a "taktika" bejött, mert a 2. részt jobban élveztem és azt hiszem folytatni fogom. A lehetőséggel, amit adok neki remélem élni fog, mert kevés sorozatot veszek vissza a nézősök közé, miután kaszáltam. Na jó, kaszálni sem igazán szoktam, de az 1. évadot kevés sorozat éli túl nálam. Majd meglátjuk, hogy a The Carrie Diaries milyen sorsra jut.

Spoileresen folytatom.

Premier - Homeland - A belső ellenség

Végre érkezik hozzánk is a Homeland, amelyet az RTL II tűz a műsorára február 19-től. A belső ellenség alcím teljesen jó lenne, de a napokban bemutatott Last Resort is ezt a magyar címet kapta, úgyhogy oda kell figyelni, hogy mi melyik csatornán fut. A többszörös Golden Globe díjas sorozatot már eleget dicsértem, most mindenki eldöntheti, hogy neki is annyira tetszik-e, mint a kritikusoknak és nekem.

A promóból nem sok minden derül ki a történetre vonatkozóan, de azért érdemes megnézni:

Smash - Elkezdődött a 2. évad

A tavalyi év legjobb újoncának kiáltottam ki a Smash-t és izgatottan vártam a folytatást egészen addig, amíg az NBC nem akart közönség kedvencet csinálni belőle.  A sorozat ugyanis Amerikában nem teljesített jól, ezért a csatorna jó pár szereplőtől megvált és Josh Safran lett az új showrunner. Safrant a Gossip Girl rajongók jól ismerhetik, mivel ő vitte a sorozat 5. évadát. Mindezek mellett az idei szezonra leszerződtették Jennifer Hudsont is, de úgy tűnik a várt siker elmaradt, mivel az évadnyitót nagyon kevesen nézték. Persze nőhet még a nézettség, de nem biztató a kezdés annyi szent.

A tovább után spoileresen folytatom!

Carrie Bradshaw stílusa

Ha valakinek megtetszettek a The Carrie Diaries pilotjában látott ruhák és Carrie stílusa, akkor érdemes megnézni az alábbi videót, amelyben egy amerikai tinédzser alternatívákat mutat a sorozatban látott szettekre és elkészíti Carrie táskáját is- Egyébként érdemes körülnézni Bethany csatornáján, mert sok tippet lehet kapni öltözködés, divat vagy egyéb más terén is.

Napos oldal (Silver Linings Playbook)

Egy 8 Oscar díjra jelölt alkotást mindig érdekes megnézni, mert vagy nagyon jó, vagy csak a kritikusoknak tetszik. A Napos oldal az előbbi kategóriába tartozik és nagyon fogok neki drukkolni, hogy bezsebeljen pár Oscart.

A történet Pat (Bradley Cooper) köré szerveződik, aki 8 hónap után szabadul az elmegyógyintézetből, ahová azért került be, mert az egyik kollégáját félholtra veri, miután rajtakapja a feleségével a zuhanyzóban.  A férfi elhatározza, hogy változtat az életén és a viselkedésén és a történtek ellenére visszahódítja a feleségét, Nikkit. A dolgok azonban még bonyolultabbá válnak, miután megismeri a fiatal özvegyet, Tiffanyt (Jennifer Lawrence). A lány egy kisebb zsarolással ráveszi Patet, hogy legyen a partnere egy táncversenyen ő meg cserébe közbenjár Nikkinél, aki a nővérének a barátnője.

A történet alapján gondolhatnánk egy romantikus vígjátékra is, de a Napos oldal nem az, még akkor sem, ha vannak benne vidám jelenetek. Fontos kiemelni a drámai oldalát a filmnek, ugyanis nagyon élethűen mutatja be a szereplők mentális problémáit a rohamokon keresztül. David O. Russel nagyszerű forgatókönyvet írt és csodálatosan rendezte a filmet, mert a drámát és a vígjátékot megfelelően ötvözte, miközben szórakoztatni is képes.

Russel a szereplőgárdát is teljesen jól eltalálta, szinte mindenki hatalmasat alakít a filmben. Robert DeNirot nem tudom mikor láttam ilyen jól játszani, talán soha, pedig ebben a filmben csak mellékszereplőként funkcionál. Filmbéli felesége, Jacki Weaver is nagyszerű, csak sajnos ő még kevesebb játékidőt kapott, mint DeNiro. Jennifer Lawrence-t bevallom még nem láttam játszani, de ezzel e filmmel teljesen meggyőzött arról, hogy nem véletlenül kiáltották ki generációja nagy tehetségének. Bradley Coopert eddig csak olcsó vígjátékokban láttam, nem is vártam tőle sokat, de nagyon meglepett, ugyanis szerintem ő játszott legjobban a filmben. Remélem, hogy a jövőben több drámai szerepet kap, amelyekben megmutathatja, hogy mit tud. Az is sokat elmond a filmről, hogy a fent említett 4 színész mindegyikét jelölték az Oscaron. Kár, hogy elég kevés esélyük van nyerni.

Értékelés: 9/10
Minden tetszett a filmben, kivéve a vége. Sajnos a befejezés tipikus amerikai romantikus vígjátékos lett, de ettől eltekintve majdnem tökéletes alkotást láttunk.

Private Practice - Vége a sorozatnak

6 évad után elbúcsúzott a nézőktől a Private Practice, amely Addison köré épült és szerencsére az ABC nem várta meg, amíg a színésznő hagyja ott a sorozatot. Az utolsó évadra megváltoztatták a koncepciót és minden részben másik szereplőt állította a középpontba. Ez a megoldás nekem nem tetszett, de úgy ahogy minden szereplő megkapta a lezárást.

A tovább után spoileresen folytatom!